A Kassák Múzeum kiállítási katalógusai, kisebb kiadványai

Kassák emlékkiállítása a Petőfi Irodalmi Múzeumban, 1973

NEMES NAGY AGNES RÉSZLETEK ÖREGKORI ARCKÉPHEZ Volt Kassáknak egy rézszínű galambja. Erős volt, testes, még a szeme is rézszínű. Valami különleges galambtenyészetből került hozzá, s érezhetőleg nem közönséges pozíciót töltött be a házigazda többi galambja közt. Ez meg is látszott rajta, amint ott állt nagypeckesen, egy asztal szélén, remek, áramvonalas gömbölyűségeivel. A nyaka. A begye. A hasa alja, amint egy elnyújtott parabola-pálya mentén pontosan végetért. Még leginkább egy rézből kalapált, fél-absztrakt szoborra emlékeztetett, amin „nincs semmi fölösleges". Mihelyt közelebb léptem hozzá, akkorát csípett a jobbkaromba, hogy kivérzett a helye. — Mondtam, hogy ne nyúljon hozzá— mérgelődött Kassák. — Házigalamb azt eltűri — mérgelődtem én is, mert állatoktól nem voltam hozzászokva az ilyen viselkedéshez. — Ez nem olyan házigalamb — mondta ő. Persze, ez volt a legkedvesebb galambja. Mihelyt — a csípés után — a vadállat visszamerevedett mozdulatlanságába, csöppet sem ütött el a szoba berendezési tárgyaitól. A Kassák-környezet képeitől, áramvonalaitól. Csak állt és nézett azzal a piros szemével. Dühös múzeumi tárgy. De bezzeg egészen más volt az a bizonyos Angyal Bandi. Ez pulikutya volt, a világ legszelídebb kutyája. Semmi sem fűzte a nevében idézett betyárhoz; dehogyis volt ő betyár. Egyszerűen angyal volt, meg Bandi is. Nyilvánvaló félreértés, hogy a kutyák annyira szeretnek bennünket, embereket. De talán senki sem szeretett minket úgy, mint Angyal Bandi. Minden embert szeretett. Válogatás nélkül. Jóhiszeműsége már-már arcpirulásra késztette a legkérgesebb szívű villanyszámlabeszedőt is. Ha beléptünk Kassákék előszobájába (Kassák Klári már elénk jött, Kassák maga a belső ajtóban állt), Angyal Bandi örömrohama a vállunkig csapott. De nemcsak ránk ugrált, nem. Önálló szökkenéseket is végzett, nagyon magasra és nagyon függőlegesen — márcsak azért is, mert a kis előszobában nem lett volna módja, hogy véghetetlen boldogságát vízszintesen is kiterjessze. Vad félfordulatokat vegyített a táncba, homorított és nevetett — valahogy úgy, mint egy loboncos delfin. Talán bolond is volt Angyal Bandi. Isten tudja. Volt benne valami hihetetlen. Halála után újabb kutya nem került a Kassák-házba. Jó darab időbe telt, míg kihámoztam Kassák művészi indulásának két axiómáját. Az egyik: eltörölni minden eddig-valót. A másik: a régihez semmiben sem hasonló újat teremteni. Analógia: mint a társadalomban. Persze,