A Kassák Múzeum kiállítási katalógusai, kisebb kiadványai

Kassák az európai avantgárd mozgalmakban 1916-1928

4 4 Az avantgárd mozgalmak közötti együttműködésben fontos szerepük volt az utazásoknak, a személyes találkozásoknak. Az 1919 vége óta Bécsben élő Kassák első külföldi útja Prágába vezetett. 1922. március 16-án irodalmi matinét rendezett ottani hívei segítségével. A műsor teljes összhangban állt a nemzetközi együttműködés eszméjével. A Ma törekvéseiről szóló előadás után az olasz Libero Altomare, a svájci Hans Arp, a német Richard Huelsenbeck és Kurt Schwitters, a Bécsben élő Kassák és Újvári Erzsi, az erdélyi Reiter Róbert, a szlovákiai Kudlák Lajos versei hangzottak el Kassákné Simon Jolán, Kudlák Lajos és a cseh Frantisek Spitzer előadásában. A műsor befejező száma Barta Sándor Demonstráció című színpadi művének bemutatása volt kórusok, vetítés, zene, bábuk, plakátok alkalmazásával. A közönség soraiban helyet foglaló Karel Teige még fél évtized múlva is emlegette a Kassák által szervezett rendezvényt, mégpedig a dadaizmus csehszlovákiai fölbukkanásával összefüggésben: „Csehországban a dadaizmusról sohasem beszéltek sokat. Emlékszem a Ruch nevű egyetemi lapban 1920-ban a dadaizmusról megjelent cikkre. És néhány már elfeledett akkori kezdetleges dadaista versikére. És néhány elvesztett képre. Magyar emigránsok, a Ma csoport tagjai a Tanácsköztársaság bukása után néhány dadaista esten rendhagyó, szokatlan előadást tartottak kommunista körökben Prágában." Az előadáson megjelent csehszlovákiai avantgárdisták egyike - a stílusjellegzetességek alapján ítélve föltehetően Otto Gutfreund - két remek grafikával ajándékozta meg Kassákot. A prágai Ma-matiné egy csehszlovákiai körút első rendezvénye volt. Kassák és Simon Jolán március 19-én és 26-án Kassán, 24-én Ungvárott léptek fel. Itteni szereplésük az avantgárd különböző országokban élő íróinak megismertetését illetően még merészebb és áldozatosabb vállalkozás volt. A nagyobbrészt városi polgárokból, kisebbrészt munkásokból álló közönség olyan furcsa műveket hallhatott Simon Jolán és Mácza Jánosné tolmácsolásában, mint Kassák képkölteményei, Barta Sándor Primitív szentháromság című dadaista szövege, Hans Arp A jó Gáspár meghalt című verse, Richard Huelsenbeck szintén dadaista ihletésű Fa című költeménye. Kassák 1922. novemberi berlini útját odakinn Moholy-Nagy és Kállai Ernő készítették elő. A Ma szerkesztője és felesége 1922. november 11 -én érkeztek a német fővárosba. Föltehetően már az első napokban találkoztak többek között Herwarth Waldennel, Hans Arppal, El Liszickijjel, Archipenkóval, George Grosszal, Richard Huelsenbeckkel, Hans Richterrel, Raoul Hausmannal, Paul Kleevel, Tomoyosi Murayamaval. E találkozásokra azért is gyorsan sor kerülhetett, mert Moholy-Nagy műterme és a Der Sturm helyisége, ahol Kassákék minden bizonnyal szinte naponta megfordultak, a Berlinben élő avantgárd írók és művészek ismert találkozóhelye volt. Kassák számára Berlinben a legnagyobb élmény a Van Diemen Galériában rendezett orosz képzőművészeti kiállítás volt. Az új orosz képzőművészet első külföldi bemutatkozásának művészettörténeti jelentőségét már utazása előtt, a vállalkozás hírének hallatán fölismerte. A helyszínen tévedhetetlen biztonsággal vette számba a festészeti anyag legfontosabb darabjait: Liszickij, Rodcsenko, Malevics, Tatlin, Rosanova, Drevin, Altmann és Sterenberg alkotásait, a plasztikák közül Gabo üvegkompozícióit. A tárlat megtekintése után rögtön papírra vetett beszámolójában, melyet Bécsbe visszatérve a Ma 1922. december 25-ei keltezésű számában jelentetett meg „A berlini orosz kiállításhoz" címmel gazdag illusztációs anyaggal, élményeit és tapasztalatait s ezzel voltaképp berlini útja legfőbb tanulságait is a következőképp foglalta össze: „A kiállításon szereplő képzőművészeti ágak között kétségtelenül a festészetük mutatja az irányt, amerre haladniok kell, hogy ideáljukhoz, az új emberi ideálhoz - a konstruktív életformához eljussunk. / És ők a jövő fiai. / Berlinben egymást eszik a kiállítások: formák tekerődznek, és színek visítanak. És ebbe a tekervényes, cifra zavarba az oroszok újra elhozták a színek ősforrásait s a tisztaság és erő EGYENES VONALÁT." Kassák a kiállítás Liszickij borítólapjával megjelent katalógusát élete végéig megőrizte. Travels and personal meetings played a substantial role in the cooperation between avantgarde movements. Kassák who had been living in Vienna since the end of 1919, made his first trip to Prague. On March 16th 1922 he organized a literary matinee with the help of his friends there whose program was in full harmony with the idea of international cooperation. After a lecture on the efforts of "Ma" the poems of the Italian Libero Altomare, the Swiss Hans Arp, the German Richard Huelsenbeck and Kurt Schwitters, of Kassák and Erzsi Újvári living in Vienna, the Transylvanian Róbert Reiter and the Slovakian Lajos Kudlák were recited by Jolán Simon (Mrs. Kassák), Lajos Kudlák and the Czech Frantisek Spitzer. The program closed with the presentation of a theatrical work of Sándor Barta entitled "Demonstration" with the application of choruses, projections, music, puppets and posters. Karel Teige sitting in the audience remembered this evening even half a decade later, in connection with the emergence of dadaism in Czechoslovakia: "There had never been much talk about dadaism in Czechoslovakia, I remember an article about it in a university paper, "Ruch", in 1920, and some already forgotten dadaist primitive verses, and some lost pictures. Hungarian emigrants, members of the group of "Ma", after the fall of the Republic of Councils, held unusual performances on dadaist evenings in the communist circles of Prague." One of the young avantgarde artists - probably Otto Gutfreund, judging by his style - was there and presented two marvellous graphic works to Kassák. This "Ma"-matinée in Prague had been the first event of a tour in Czechoslovakia. Kassák and Jolán Simon appeared on March 19th and 26th in Kassa, on the 24th in Ungvár. With regard to acquainting the public of these regions with the writers of the avantgarde living in different countries these performances demonstrated courage and selfsacrifice. The audiences, consisting in greater part of middle-class townspeople, in lesser part of workmen, listened to very strange works indeed recited by Jolán Simon and Mrs. János Mácza: Kassák's picture poems, Sándor Barta's dadaist text entitled "Primitive holy trinity" or Richard Huelsenbeck's dadaist-inspired verse "Tree". Kassák's visit to Berlin in November 1922 had been prepared there by Moholy-Nagy and Ernő Kállai. The editor of "Ma" and his wife arrived to Berlin on November 11th 1922. They probably met among others Herwarth Waiden, Hans Arp, El Lissitzky, Archipenko, George Grosz, Richard Huelsenbeck, Hans Richter, Raoul Hausmann, Paul Klee and Tomoyoshi Murayama in the early days of their stay, surely because the studio of Moholy-Nagy and the premises of "Der Sturm" where the Kassák couple were daily visitors, was a well-known meeting place of the avantgarde artists and writers living in Berlin. For Kassák the greatest experience in Berlin was the exhibition of Russian artists in the Van Diemen Gallery. He had realized the historical significance of the first presentation of the new Russian art abroad well before his trip, upon hearing about the venture. At the exhibition he pointed out the most important items with unerring judgement: Lissitzky, Rodchenko, Malevich, Tatlin, Rosanova, Drevin, Altmann and Sterenberg were the most outstanding artists, among sculptural works Gabo's glass compositions were the best. He wrote about the exhibition right after having seen it: back in Vienna he published his article In the issue of December 25, 1922 of "Ma", under the title "The Russian exhibition in Berlin", with rich illustrations, and summed up his experiences and the main lessons of his trip in these words: "Among the branches of art represented at the exhibition painting is certainly the first. In this field the Russians have brought new strength and new cultural possibilities to Europe. Their painting shows them the direction in which they should progress for reaching their ideal, the new human ideal - the constructive way of life. (And they are the sons of the future.) In Berlin one exhibition follows on the heels of another: forms are twisting and winding, colours yelling. And into this meandering, shrill chaos the Russians have once more brought the ancient sources of colours and the straight line of purity and strength." 12