A Kassák Múzeum kiállítási katalógusai, kisebb kiadványai

Buday György fametszetei

melyet Bauer Lilláról szegedi megismerkedésük után, emlékezetére hagyatkozva készített, s mely voltaképp nem is kapcsolódik az illusztrálandó balladák világához. Ez a portré került a kötet mai példányairól már legtöbbnyire hiányzó borítólapra is. A bal ladaszövegek és illusztrációk sorát Bauer Lilla hivatására utalóan A halálra táncoltatott lány zárja. A szerelmi vágyakozás szublimálódása volt Buday számára a fa megmunkálására irányuló művelet is. A Székely népballadák illusztrációit készítve gyakran gondolt arra a kisdiák korában látott képeslaprészletre, melyen a párja után vágyakozó hímtigris kínjában egy fa törzsét hasogatja. Rendkívüli intellektuális képességekre vall, hogy az alkotói ösztönösség és tudatosság közötti harmónia megvalósulásának ritka példájaként a Székely népballadák egyszerre lett magánéleti megnyilatkozás, kultúrkincs életre támasztása és a jelenkorhoz szóló társadalmi üzenet. Az illusztrálásra szánt élethelyzetek kiválasztása, a metszetek nőalakjai, a szöveg és képanyag dramaturgiájának rendje és nem utolsósorban a borítólap lila színezése révén „Lilla-könyvvé

1' vált a Szegedi Kis Kalendárium 1935. évi kötete is, melynek lírai alaphangját a fametsző és a táncosnő közötti levelezésre történő szöveges és képi utalások adják meg. Belekerült a szerelmi vágyakozás élménye a következő esztendei Szegedi Kis Kalendáriumba is. A fekete borítójú könyvecske záró fametszete az a portré megváltozott háttérrel, melyet Buday 1933 nyarán, első találkozásuk emlékére készített, s melyet először a Székely népballadák mottójaként közölt. Buday ezúttal is magánéleti áthallású versszöveget helyezett a magánéleti ihletésű metszet mellé: Tilalom, tilalom, átkozott tilalom, Nékem is tilalom a kedves galambom, Mert nem ölelhetem, amikor akarom. A Bátorligeti mesék illusztrálásakor hasonló megoldást alkalmazott. Az illusztrációk sorát és a kötet egész anyagát külön lapon, szöveg nélkül az 193 l-es Szegedi Kis Kalendárium egyik rajzának színes változatával zárja. A szegedi alsóvárosi templom tornyát piros rózsával és piros almával a tetején ábrázoló kompozíció rejtett üzenetnek számít, ugyanis az alábbi népdalsorokat illusztrálja: A szögedi templom tornya de magos, Tetejibe van egy rúzsa, de piros. Az a rúzsa a szögedi lányoké, En mög vagyok az én kedves babámé. A szögedi templom tornya de magos, Tetejibe van egy alma, de piros. Azt az almát könnyű kétfelé vágni, Ha nem szeretsz, nein muszáj hozzám járni. 17