A Kassák Múzeum kiállítási katalógusai, kisebb kiadványai

Buday György fametszetei

1933-tól kezdődően megszépülnek a tájak. Megmarad tragikus hangulatuk, ám gazdagabbá, színesebbé válnak. A formaalkotás rusztikusságát, nyers erejét, mely a Boldogasszony búcsúja és a nyírségi ballada-illusztrációk leginkább szembetűnő jellegzetessége, már az Arany-balladákhoz készített illusztrációkban választékosabb, artisztikusabb formálás kezdi fölváltani. Ez a folyamat a székely népballadák illusztrációinak megalkotása során érik gyökeres változássá. E szembetűnő megszépülés s ezzel együtt a tájélmény szerepének megnövekedése részben a szülőföld iránti nosztalgia hatására, az emlékek előtérbe kerülése nyomán következett be. Több metszeten erdélyi városképek egy-egy részlete látható, a balladai események közvetlen helyszínének építészeti elemeként pedig magas tetejű gerendaház legtöbbször a jellegzetes székely kapu val. A fiatalkori természetélményekkel, a hegyek magasságából nyíló panorámák emlékének újra éledésével hozható kapcsolatba, hogy Buday az eddigieknél jobban törekszik a tér és a mélység érzékeltetésére, térhatás elérésére. A tájképek gazdagodásának, színesebbé válásának leglátványosabb jele a fényhatások alkalmazásának bonyolultabbá válása. A természeti és építészeti elemek gyakran szinte tűzijátékszerű megvilágításban jelennek meg. A fény és az árnyék, 11