A Kassák Múzeum kiállítási katalógusai, kisebb kiadványai
Bartók Béla Kassák Lajos
KASSÁK BARTÓK-KÉPE AZ 1930-AS ÉVEKBEN Kassák az 1930-as évek elejétől kezdve nemcsak Bartók művészi kiteljesedésének lehetett tanúja, hanem a Bartók elleni jobboldali támadásoknak, Bartók kérlelhetetlenül fasizmusellenes magatartásának is. Bartók 1940-ben írott végrendeletének nevezetes sorai csak 1945 után kerültek nyilvánosságra, arról azonban a kortársak a napisajtóból rögtön értesülhettek, hogy Bartók nem volt hajlandó Horthy Miklós kezéből átvenni a kor hivatalos kulturális kitüntetését, a Corvin-koszorút, hogy kitért a kormányfogadásokra szóló meghívások elől, s hogy 1937-ben megtiltotta zongorajátékának az olasz és német rádióban való közvetítését. Az sem lehetett kétséges senki előtt, hogy Bartók Amerikába távozása tiltakozás volt a fasizmus európai térhódításával szemben. Bartók 1940. október 8-án a Zeneakadémián rendezett búcsúhangversenye antifasiszta demonstrációvá vált. A koncerten megjelent közönség és vele együtt az egész magyar baloldal vélekedését, érzéseit fogalmazta meg Jemnitz Sándor a Népszava 1940. október 9-én megjelent cikkében: 15 5 „A Bartók-házaspár kedd esti búcsúhangversenye a Zeneművészeti Főiskola zsúfolt nagytermében s az esemény kiütköző jelentősége jegyében folyt le. Nem csupán a zenevilág színe-java sereglett itt össze, hanem a magyar szellemi élet számos régi meg újabb oszlopos tényezője is. Értékesebb közönséget nagyon régen nem láttak itt együtt ezek a falak... A műsor éjfél felé végződött, amit nem mentségül hozok fel most, ha nem elemzem részletesebben a hangverseny egyes pontjait. Bartók Béla Bach A-dúr versenyművét, Bartókné Pásztory Ditta Mozart F-dúr versenyművét adta elő a Székesfővárosi Zenekar kíséretével Ferencsik János karmester vezénylése alatt. Majd Mozart kétzongorás Esz-dúr versenyműve következett - felejthetetlen értelmezésben. Végül maga Bartók saját Mikrokozmoszából játszott egy - ráadásokkal bővített - sorozatot. Nem a részletezések időpontja ez, amikor könnyes szemmel búcsúztatjuk az egészet - Bartók Béla közöttünk élését. Távozása szimbolikus erejű. S akik forrón tapsoltak neki, e szimbólumok mellett foglaltak állást: az emberi és művészi jellem kristályos tisztasága mellett." Kassák azokról az élményekről, amelyeket az 1930-as években Bartókkal kapcsolatban ő maga szerzett, 1961ben a következőket írta: 15 6 „Bartók zenéje már túlcsordult a népdalok bűvkörén, és maga az ember is nagy változáson ment át. Zenéje megtelt komor, tragikus elemekkel, emberi magatartása még hűvösebb, keményebb és zárkózottabb lett, mint ennek előtte. Valósággal elzárkózott a külvilágtól, önmagában bányászott, és olyan hangokat ütött meg, olyan formarendszert szerkesztett, ami mint egy vasrács, lehetetlenné tette az örökölt formulákkal bíbelődő kritikusoknak, a nagyobb számú közönségnek, hogy a lényeg mélyére hatoljanak. Ő már a kor modern zenéjét adta, de hallgatósága még nem volt rá felkészülve, hogy koncentrálni tudja rá figyelmét, hogy eredményeit befogadja. Igaz, voltak már fiatal kritikusok, akik mellé álltak, és harcoltak érte, de ez a bátran megnyilvánult rokonszenv kevésnek bizonyult ahhoz, hogy legyőzze a maradiságot, és győzelemre vigye az újat. Bartók látszatra tudomásul vette az adott körülményeket, de magába vonultán szenvedett az ostobák és fölényeskedők támadásaitól. Saját, helyesnek vélt felfogásából mit sem engedett, eltökéltsége, makacssága egyre láthatóbbá vált. Akik emlékezni tudnak koncertjeire, maguk előtt láthatják, milyen gőgösségnek tűnő merev tartással, semerre se pillantással lépett ki a pódiumra, és foglalta el helyét a zongoránál. Maga elé meredt tekintettel várt pillanatokig, majd rácsapott a billentyűkre, és úgy játszott, mintha egyedül lenne a teremben, mintha fájdalommal most szülné azokat a zúgó, csikorgó, egymásnak ellentmondó hangokat, amelyeket már jóval előbb feljegyzett a kottapapírra. Inkább visszautasító, mintsem vonzó jelenség volt így magába merülten, elefántcsontszép fejével, kezeinek energikus mozdulataival. Kompozícióinak igazi mélységét csak ő tudta feltárni. Hogy milyen emberi személyiség volt, és milyen volt a zenéje, azt talán akkor vettem észre leginkább, mikor a Mikrokozmosz darabjaiból játszott. Előadásukat másoktól is hallottam, de ahogyan ő jelenítette meg ezeket a remek apróságokat, ahhoz senki sem volt hasonló. Valóban ezekben a cseppekben benne volt a tenger, és benne voltak Bartók érzései és látomásai. Semmivel sem voltak rám kisebb hatással, mint terjedelmesebb, komplikáltabb szerkezetű vonósnégyesei, szonátái, versenyművei. Minden kompozíciójába beleadta teljes önmagát, s valahányszor nyilvánosság elé lépett, mint felejthetetlen jelenség maradt meg az emberek emlékeztében. Erő, világosság, tisztaság és valamiféle lappangó tragédiák csendje áradt belőle. Mint minden alkotó kívánta az elismerést, de egy lépéssel, egy fejbiccentéssel sem ment eléje. Sőt. Ha a kívánt elismerés nem a neki tetsző helyről érkezett, ridegen visszautasította. Ezt a magatartást mindig érzékeltette azokkal a személyekkel és fórumokkal szemben, akik kegyként osztogathatták az elismerést. Ez a zárkózottsága, igényessége és utálata mindazzal az amoralitással, politikai kalandorsággal szemben, ami körülvette, már-már föléje tornyosodott, végül is arra az elhatározásra késztette, hogy elhagyja az országot, amelyet szenvedélyesen szeretett. Kivándorolt Amerikába új hazát keresni." Kassák 1930 utáni Bartók-képének legerőteljesebb dokumentuma A mérleg serpenyője című költemény: Szóljunk valamit a zeneszerzőről is. Láthatod szárnyas kabátban a dobogón s az utcán, amint levett kalappal sétál a reggeli napsütésben. Olyan vékony, mint a halszálka olyan fehér, mint egy liliom de ha leül a zongorához, Sárkánnyá változik át, csörömpöl, sír és néha ugat hogy elsötétül az ég s a házak falai beomlanak. Egyáltalában nem arra való figura hogy a gyermekek elé álljon és megtanítsa őket kesztyűbe dudálni s a szülők iránti tiszteletre. Csak álmában fordítja felénk az arcát csak muzsikál nekünk és sohasem kérdezi, jelen vagyunk-e az Úrfelmutatás pillanatában. Naponta átlépi a jó és rossz határát s néha tarka virágcsokorral a kezében érkezik meg onnan, ahol a tűz kialszik a szüzek eltűnnek és a katonák meghalnak. Senki sem hinné el, hogy ő az a furcsa ember Akit az angyal tüzes karddal kiűzött a Paradicsomból. 23
