A Kassák Múzeum kiállítási katalógusai, kisebb kiadványai
Bartók Béla Kassák Lajos
Már e publikáláskor föltűnik, hogy Bartók a Mában szívesen lépett személyes jellegű, magánéleti vonatkozású művel a nyilvánosság elé. Úgy fogadta el a szerkesztő Kassák ajánlatát - avagy teljesítette a kézirat rendelkezésre bocsátására irányuló kérését -, hogy érzelmi világa egyik lezártnak számító ajtaját nyitotta fel. A Nem mehetek hozzád közlésének jelentőségét érzékelteti a mű további sorsa. A ciklus Három őszi könnycsepp című dalának kézirat-hasonmása Ady halála alkalmával a Nyugat 1919 elején kiadott emlékszámában jelent meg. A dalsorozat először Bartók 1919. április 21-én rendezett szerzői estjén hangzott el Durigó Ilona operaénekesnő tolmácsolásában, Bartók zongorakíséretével. 1923-tól Basilides Mária vállalkozott - többek között a Nyugat 1930. április 22-én rendezett Ady-estjén és a Magyar Kormány 1945. december 3-i Bartók-gyászünnepélyén - a ciklus dalainak előadásárra. 3 3 Kassák az 1919. április 21 -i szerzői esten hallhatta, amit csaknem két évvel korábban folyóiratában leközölt. Az Egy ember életében ennek alapján vállalkozott Bartók és Reinitz Ady-dalainak összehasonlítására. Ismét zenei ösztönét, Bartók zenéje iránti fogékonyságát bizonyítja, amit leírt: „Hallottam Bartók-Adydalokat is, azok egészen mások voltak. Bartók zenei kompozíciójához csak apropóul szolgál az Ady-vers, csak hangulati alapmotívum." 3 4 A dalciklus nyomtatásban csak több mint fél évtizeddel a Nem mehetek hozzád Mában történt közlése után, 1923 májusában jelent meg az Universal Edition kiadásában Bartók következő ajánlásával: „Reinitz Bélának igaz barátsággal és szeretettel Budapest, 1920". 3 5 A Tanácsköztársaság után börtönbe került, majd az onnan történt szökés után politikai menekültként Bécsben élő Reinitz „igaz barátsággal és szeretettel" való vállalása a hazai jobboldali sajtóban vihart kavart. Az Új Nemzedék Bartók Béla a nemzetgyilkos Reinitznek ajánlotta Adydalait címmel támadó cikket közölt. 3 6 Nem ez volt az egyetlen írás, mely elmarasztalta Bartókot. Kassák 1918. február 1-jén teljes folyóiratszámmal hódolt Bartók művészetének. Bartók iránti nagyrabecsülését azzal is jelezte, hogy a folyóiratszám címlapján kéziratos kottarészietet közölt. Sem akkor, sem később nem sejtette, egyébként nem is firtatta, hogy ez a kottarészlet Bartók melyik művéből való. Szerkesztői ösztöne azonban a lehető legjobb és leghatásosabb megoldást sugallta. A Ma címlapjára került kottarészlet ugyanis a zeneszerző belső válsága leküzdésének fontos művészi dokumentuma. Eredetileg az opus 15 Öt dal első dalának zongorautójátéka volt. A fából faragott királyfiban, mégpedig a nagy szerelmi egymásra találás és beteljesülés helyén más fekvésben, de fölismerhetően ismét megjelenik. A Bartók és Kassák közötti jó kapcsolatra utal, hogy magánéletének a világ elé tárásától irtózó Bartók odaadta a személyes, magánéleti vonatkozású dal részletét, s hogy az Öt dal jövendő sorsát, a publikálás valószínűtlenségét megsejtve épp a Mában akart emléket állítani érzéseinek. A Bartók által közlésre átadott zenemű-részlet személyes jellegét és a Ma törekvéseitől eléggé távol álló karakterét jól érzékelteti az opus 15 Öt dal első darabjának Gombossy Klára által írt szövege: 3 7 Az én szerelmem nem sápadt éji hold, mely elmerengve néz a vízbe le, Az én szerelmem forró déli napfény teremtő erővel, tűzzel tele Az én ajkamon forró csók a rózsa, az én szememben gyújtó tüzek égnek, Az én testemben örökifjan lángol Pogány szerelmes mámora a vérnek. A Ma címlapjára került zeneműrészlet magánéleti vonatkozásairól az is sokat elárul, hogy volt olyan szaktudományi föltételezés, hogy a dalszöveget nem a Bartókban vonzalmat ébresztő fiatal lány, hanem maga Bartók írta. 5 8 Hat évtizeden át megfejthetetlennek tűnő talány volt, melyik műből származik a tizenegy ütemnyi zenei idézet, vagy melyik művel hozható összefüggésbe. Kassák a hozzá intézett kérdésekre minden alkalommal azt válaszolta, hogy őt csak a kotta vizuális arculata, a tipográfiai felhasználás lehetősége foglalkoztatta. 3 9 Bartók halálának 10. évfordulója alkalmával Szelényi István kísérletet tett a megfejtésre. 4 0 Vizsgálódásai során először megkérdezte Bartók első feleségét, Ziegler Mártát. Mivel csak a kézirat hitelességére vonatkozólag kapott kielégítő választ, a részlet karaktere alapján, abból kiindulva, hogy „érzelmektől túlfűtött, szélső ellentéteket közvetlen egymással szembeállító zene ez", arra a következtetésre jutott, hogy a keresett mű, melyből az idézet való, „az op. 14 Zongoraszvittel, az op. 15 Öt dallal és az öt Ady-dallal körülbelül egykorú." Szükségesnek tartotta megjegyezni: „ez a részlet Bartók egyetlen megjelent kompozíciójában sem foglal helyet, átalakítva, motívikusan felhasználva más hangszerekre elosztva sem." Kassák ezután joggal föltételezte, hogy az ismeretlen mű, melyből az idézés történt, „nyilván megsemmisült, mint annyi fontos emléke és dokumentuma a magyar haladó mozgalmaknak." 4 1 A szakemberek tanácstalanságát mi sem jelzi jobban, mint hogy tíz év múlva olyan kiváló Bartók-kutatók, mint Falvy Zoltán és Denijs Dille újólag Kassáktól remélték megtudni, melyik műből való a származása titkát változatlanul őrző töredék. 4 2 A rejtélyt épp hatvan évvel a megjelenés után egy fiatal Bartók-kutató, Wilheim F. András oldotta meg. 4 3 Kassák a folyóiratszám belső oldalain újabb Bartókművet hozott: az opus 14 Zongoraszvit fináléját. A kéziratot adó Bartók választása ezúttal is a magyar avantgárd mozgalom, annak fóruma, a mozgalom vezére és a fórum szerkesztője iránti bizalomról, megbecsülésről tanúskodik. Az 1916-ban, az önkéntes visszavonultság idején készült mű ugyanis - mint Demény János írja 4 4 - „az Allegro barbaro óta Bartók legkomolyabb, legnagyobb szabású zongorakompozíciója". Az Allegro barbaróval és a Medvetánccal együtt rendszeresen szerepelt Bartók 1920 utáni szólóestjein. Ősbemutatója a zárórész Mában történt közlése után egy esztendővel, Bartók 1919. április 21-i szerzői estjén volt. 4 5 A „primitív életerő és az elfojtódott magány" kettősségének dramaturgiájára épülő, a zongora ütőhangszer-jellegét hangsúlyozó darab, melynek zárótételét, azaz a Mában megjelent részletet elemezve Kárpáti János „súlyosan disszonáns akkordtömböket", „fájdalmasan felszakadó melódiafoszlányokat" emleget, 4 6 a szerző tolmácsolásában hangzott el. A zeneértőként autodidakta, a klasszikus és modern zenéhez egyaránt ösztönös megérzései által vezettetve közelítő Kassák ez esetben sem tudta, hogy szerkesztőként mit közöl. Föltehetően ismét a kézirat nyújtotta vizuális élmény, a Bartók írta kotta ereklye jellege tett rá mély benyomást. Évtizedek múlva, 1955-ben a Ma és Bartók kapcsolatáról szólva a kéziraton látható kiegészítő tempójelzést címnek vélte, s a darabot Sostenuto címen említette. A zenei szaktudás hiányáról tanúskodó 6
