A Kassák Múzeum kiállítási katalógusai, kisebb kiadványai

Bartók Béla Kassák Lajos

önmagában zárt egység, valami olyan jelenség a világ többi jelensége között, ami mellett nem tudok érzéketlenül továbbhaladni. Nietschétől olvastam, hogy a művészet a tökéletesség dicsérete. Egy mondatban kifejezetten megtaláltam azt, ami bennem még kaotikusan, megfogalmazatlanul kavarog a művészetről. S most úgy érzem, hogy Bartók zenéje az a művészet, amit Nietsche a tökéletesség dicséretének nevez. Érzem, ha valaki most ellenvéleményt nyilvánítana a társaságban, Bartók mellé állnék, és nagyszerűen meg tudnám magyarázni a muzsikáját." Ez a leírás nemcsak első élményt, hanem megannyi későbbi tapasztalatot is rögzít. Annak tudata vagy legalábbis megsejtése alapján került az önéletírásban szereplő események közé, hogy az Allegro barbaro Bartók 1908 utáni alkotói korszakának emblematikus darabja, Bartók gyakran játszotta szólóestjein és hangulatfokozó ráadásszámként zenekari koncertjein. Kassák a leírással és arra emlékezve, hogy az Allegro barbaro hallgatása közben a szocialista mozgalomra gondolt, szinte megelőlegezte azt, amit később zenekritikusok és zenetörténészek e nevezetes zongoradarabról leírtak: „vad és indulatos harci riadó" (Gábor Arnold), „az új stílus teljes kiforrásának meghirdetése" (Szabolcsi Bence), „a zongorairodalom forradalma" (Székely Júlia), „a felfokozott harckészség, a megacélozott akarat alkotó kifejezése" (Ujfalussy József).

7 Figyelmet érdemel az is, összevetésre teremtve alkalmat, amit a leírás Wagner zenéjéről tartalmaz. Bartók a Wagner-hatáson túllépve foghatott hozzá saját zenei világának megteremtéséhez, Kassák pedig Bartók zenéjét hallgatva mint Fodor Ilona írja: „az Allegro barbaro hangjainál"

8 tagadta meg Wagnert. A leírásban foglaltaknak némileg ellentmond, hogy Kassák 1915 márciusában megjelent első verskötetének címe Éposz Wagner maszkjában lett. Kassáknak már az emlékezetes házikoncert előtt tudnia kellett az Allegro barbaro létezéséről. A Nyugat 1913 elején közölte a műről ismeretlen személy által készített kéziratos másolat facsimiléjét. Ez a maga nemében különleges publikáció a folyóiratnak abban a számában jelent meg, amely Lesznai Annának Kassák Életsiratás című novelláskötetéről írott ismertetését hozta.

9 Elképzelhetetlen, hogy Kassák Lesznai Anna igen elismerő bírálatát olvasgatva ne találkozott volna Bartók művével. A házikoncerten föllépő - sajnos mindmáig ismeretlen - zongoraművész-lány ha máshonnan nem is, a Nyugat e számából megszerezhette a zongoradarab kottáját. Bartók kamarazenéje, különösen az 1. és 2. vonósnégyes még mélyebb hatással volt Kassákra. E két művet az 1910-es években a zeneakadémiai koncerteken a Waldbauer-kvartett tolmácsolásában ismerte meg. Évtizedek múlva, 1963-ban a Jelenkor modern zenei vitájához hozzászólva fiatalkori Bartók-élményéről a következőket írta: „Nem rajongtam népdalátírásaiért, de teljességgel odaadtam magam »nyikorgó, sikolytozó«, gyötrelmes vonósnégyeseinek."

1

1 Mindezt a szintén 1963-ban írt rövid emlékezésében kiegészítette azzal, hogy Bartók »csikorgó, vonító, vérig bosszantó« vonósnégyesei bátorságra serkentették, és a konvenciók ellen lázították.

1

2 BARTÓKRÓL „A TETT'-BEN Az irodalmi és művészeti élet eseményeit figyelemmel kísérő Kassák minden bizonnyal tudomást szerzett arról, hogy Bartók 1913. április 20-án szerepelt a Nyugat matinéján, 1915. október 17-én pedig Rippl-Rónai József kiállításának megnyitóján.

1

3 Az 1915 őszén megindított A Tett című folyóirat szerkesztőjeként, a konzervatív ízlés ellen lázadó, a militarizmussal szembeforduló fiatal írók, esszéisták, képzőművészek szerveződő mozgalmának vezetőjeként tiszteletet kifejező, kapcsolaterősítő gesztusnak szánta, hogy az 1916. február 5-i számban közölte György Mátyás Bartók Bélának ajánlott Legény gajdol című költeményét: Miért peckeskedik az én hetykeségem? Majoranna nénő. Magamba lődörgök az alvégen, a fölvégen, Majoranna anyám. Hiszen csak ezis-azis a lány botlik az utamba, Hiszen csak ezis-azis a lány örül, ha alma dagadozik melléből kezem nyomogatására. Haj, de hiába cók-mók! hej, de kedvet szontyolító délibáb az élet vására! Majoranna anyó. Híd alatt, lajtorja megett, óe/ű/diákolok, Jázmin lelkem, Ablakon keresztül tubákolom a virágokat, Jázmin galambom. Egyszer egy erdőszélen megcsuklottam - nem ő volt, Amerre a bozót haja a sodrásba fonnyad - nem ő volt, A kiöltözött fakisasszonyokból kikacsintott - nem ő volt, Csak ő bujkál, bujdokol fene szívű, durcás Seholba, Jázmin rózsám. Nagy darabot kivágtak a levegőég húsából, Majoranna nénő, Hijába nyúlkál az ujjam ki összekulcsolásából, Majoranna anyám. A nagy tereferébe nincsen kihez szólni, A nagy édességekbe nyálam kezd keserűbe szikkadni, A nagy jószágoktól facsarót kell szippantani, Jaj: nem bírom érinteni, kihez nem is akaródznék nyúlni Majoranna anyó. Minden rokolyának az anyja gyötrelmes gádora legyek én, Majoranna anyám? Minden régi illegetésnek új maskarává gyötrője legyek én, Majoranna anyám? Gyűlöletem, meg erőm felnedvezik szemembe, Talán a tenyerem az arcomon széjjel is kenyte. Jázmin, Jázmin. Csak egy levélkéje, csak egy cafatkája hullna az egyik nek vállára, Mikor a vízből kiszemérmetlenkedik a válla, Hogy rágondolhatnék nem tudom én micsodásságára! Jázmin. Nem tudjuk, hogy György Mátyás, aki korában a Nyugat hasábjain publikáló költőként parnasszista verseket írt, s akit Osvát Ernő ajánlott Kassák figyelmébe, miképp tett szert Bartók népdalgyűjtői és zeneszerzői munkásságával, programmá összeálló törekvéseivel kapcsolatos ismeretekre, hogyan jutott el a primitív költészet megteremtésének szándékáig, mint Bori Imre írja, annak a szépségeszménynek a fölfedezéséig, „amit Picasso és Bartók neve 2