A Kassák Múzeum kiállítási katalógusai, kisebb kiadványai

Avantgárd és proletkult

Az emigrációból 1926 őszén hazatérő Kassák Lajosnak hamarosan tudomásul kellett vennie, hogy a gyökeresen megváltozott magyarországi viszonyok között a művészeti izmusok folytatására többé nincs lehetőség. 1926 decemberében indított Dokumentum cimű folyóiratának kényszerű megszüntetéséből okulva 1928 második felében olyan csoportosulást szervezett, mely elméleti megnyilatkozásaiban és gyakorlati tevékenységében fogékony volt az avantgarde kísérletező szelleme és új kifejezőeszközei iránt, ám legfontosabb feladatának az ifjúmunkásság és a baloldali érzelmű diákság politikai és kulturális nevelését, a társadalmi küzdelmekre való fölkészítését tartotta. Az 1928 szeptemberében megindult új folyóirat és mozgalom neve, a Munka félreérthetetlenül jelezte ezt a szerepvállalást. A folyóirat köré csoportosuló írók, festők, építészek, a fényképezéssel, előadóművészettel foglalkozó diákok, ifjúmunkásoka tömeghatásra, a közvetlen tudatformálásra legalkalmasabb eszközök használatára törekedtek. A Munka első éveinek legjellegzetesebb irodalmi műfaja - Kassák, Déry Tibor, Nádass József és Justus Pál szövegei tanúsítják - a kórusvers volt. A festőcsoport tagjai, Hegedűs Béla, Kepes György, Korniss Dezső, Schubert Ernő, Trauner Sándor és Vajda Lajos fotóval vagy fotómontázzsal kombinált kubista, konstruktivista jellegű olajfestményeket és szatirikus rajzokat készítettek. A fotográfusok, Bass Tibor, Bergmann Teréz, Bruck László, Gönci (Frühof) Sándor, Haár Ferenc, Kovács Zsuzsa, Lengyel Lajos és Tabák Lajos megnyilatkozási formája a szociofotó lett. A Kassákné Simon Jolán és Justus György vezette előadóegyüttesek műsorán szavalókórus-számok, szatirikus hangú élőújság-jelenetek, népdalkórus-produkciók szerepeltek plakátok, szemléltető rajzok, agitációs jelmondatok alkalmazásával. Az építészetelmélet írásos műfajává a vitacikk vált. E sokágú, sokműfajú tevékenységet szemléleti egységesség jellemezte. A versszövegek, a képzőművészeti alkotások, a fényképfölvételek, a színpadi produkciók, az építészet problémáival foglalkozó cikkek a magyar valóság fényeinek föltárásával, a társadalmi összefüggések megmutatásával az ellenforradalmi rendszer ellen lázítottak. A tényfeltáró törekvésben Kassák ekkor publikált önéletírásának és korrajz-regényeinek szociográfiai tendenciája folytatódott. A lázító szándékban a Ma forradalmi időszakának hangulata, szelleme élt tovább. A kislakás- és munkáslakás-tervekben, a reklámgrafikai alkotásokban, a lakberendezési tárgyakban a konstruktivizmus környezetformáló szándéka, a tömegek életének jobbítására irányuló akarata volt fölismerhető. Az irodalmi, művészeti tevékenységet a különböző politikai, társadalmi kérdésekről Kassák, Gró Lajos, Nádas Endre, Falus Ervin, Justus Pál és mások vezetésével rendezett viták, szemináriumok, az önálló diákcsoportban tartott előadások egészítették ki. A mozgalom irodalmi, művészeti és politikai tevékenységének legfontosabb fóruma a Kassák szerkesztésében és tipografizálásával megjelenő Munka volt. „Kevés folyóirat létezett e korban, mely ennyire a meggyőzésre törekedett volna: a Munka cikkei agitáltak és érveltek, eszméltettek és gondolatokat ébresztettek - közéleti aktivitáshoz szoktatták az olvasókat. Hozzáedzették őket, főleg a fiatalokat, hogy magukénak tekintsék a társadalmi problémák világát, hogy igényük legyen a világnézetre, az ideológiai kérdésekben való állásfoglalásra, egyáltalán: a véleményformálásra. S ami nem kevésbé fontos: a becsületességre, bátorságra." (Fenyő István) A folyóirat neve alatt Kassák és munkatársai 1931-től kezdődően könyvsorozatot jelentettek meg aktuális művészeti és irodalmi kérdésekről informáló kiadványokkal. A kulturális tevékenység külön orgánumának szánták az 1932 elején megindított Munka Kultúrstúdiója című folyóiratot. A festő- és szociofotócsoport tagjainak alkotásaiból hazai és külföldi kiállításokat rendeztek. A kör bekapcsolódott a Bartha Miklós Társaság, a felvidéki sarlósok, a kolozsvári Korunk és a CIPRAC nevű nemzetközi építészszervezet magyar szekciójának vállalkozásaiba. Az eszmék és célok közössége mellett kezdettől fogva jelen voltak a centrifugális erők is. A csoportosulásból először a mozgalmi kötöttségeket egyre inkább tehernek érző festők váltak ki. Velük tartott Vas István és Zelk Zoltán. A Justus Pál vezette radikális csoport azért távozott, mert politikai tevékenységét önálló mozgalmi keretek között kívánta folytatni. Többen megváltozott életkörülményeik miatt kényszerültek leszakadásra. Gyengítették a csoportosulást a szociáldemokrata és a kommunista mozgalommal vállalt éles viták és összetűzések is. A szavalókórus és a szociofotócsoport tevékenységének 1932-ben, a statárium ideje alatt hatósági intézkedések vetettek véget. Maga a folyóirat Kassákés néhány munkatársának jóvoltából túlélte a mozgalmat, arculata azonban átalakult. Az 1939-ig megjelenő újabb évfolyamokat már egy más vállalkozás dokumentumaiként tartja számon az alapítás 60. évfordulójáról megemlékező utókor. CSAPLÁR FERENC A kiállítás létrehozásához nyújtott segítségükért köszönetet mondunk az alábbi intézményeknek és magánszemélyeknek: Magyar Nemzeti Galéria, Magyar Tudományos Akadémia Művészettörténeti Kutatócsoportja, Szentendrei Ferenczy Múzeum, Chochol Károly, Gönci Sándor, Heimer Jenő, Kepes György, Kozák Gyula, Korner Éva, Lengyel János, Nádass Józsefné, Rácz György, Tabák Lajos. A katalógus reprodukcióit Szepsi Szűcs Levente és Bókay László készítették. 9. 34. 47. 38.