A Kassák Múzeum kiállítási katalógusai, kisebb kiadványai

Archaikus és modern. Válogatás Raum Attila gyűjteményéből

Zoltán Sándor Doboz gondolatokkal Egyik barátom a közelmúltban okos könyvet írt a műgyűjtésről. Biztos, hogy hiánypótló, igazán jól felépített, minden kérdésre kiterjedő munka. A kéziratot elolvasván mégis vegyes érzéseim támadtak, jó, hogy most már ilyen is van, de mint ahogy vitorlázni sem lehet könyvből megtanulni — műgyűjteni sem. Hobbiszinten talán. Az igazi gyűjtő véleményem szerint születik. Úgy, ahogy művésznek születik valaki. letem úgy alakult, hogy az utóbbi húsz évben számos gyűjtővel álltam, állok kapcsolatban, baráti viszonyban. Tapasztalatból tudom, hogy ezek az emberek kiválasztottak bizonyos értelemben. Fogékonyak olyan rezgésekre, melyek az átlagember számára szinte nem is léteznek. Életművet építenek gyűjtéssel. A jó gyűjtemény műalkotás lehet, képzőművészeti értelemben is. Szinte installációs tárgyegyüttes. Sokszor megbonthatatlan kompozíció - torzó volta ellénere is. Mert hiszen minden kollekció már születésekor erre van ítéltetve. Lehetetlen és nem is kell mindent birtokolni. A gyűjtés taoista műfaj: az út a fontos, nem a cél. Bár valószínűleg ez mindenre vonatkozik. A tökéletesség, a hibátlan perfekció halott és élettelen. Végül paradox módon a korona mégis felkerül rá, összeáll a gyűjtő gondolati életműve. Egy kicsit hasonlít a színházi rendezésre. Egy-egy gyűjtemény nagyon különböző kisugárzású lehet. Néha csodálkozik az ember: ha valaki X-et szereti, hogyan bírja egyáltalán Y-t is nézni? Ez a jelenség abból adódik, hogy gondolatainkkal, értékítéleteinkkel nagyon is szubjektívek, egoisták vagyunk. A művészek méginkább mint más normális halandók. Pedig ez a világ a sokféleségtől kerek, így jó benne élni. Ha egyáltalán.