A Kassák Múzeum kiállítási katalógusai, kisebb kiadványai

Archaikus és modern. Válogatás Raum Attila gyűjteményéből

Gaál József Fej I. / Fej II. előkelő helyen láthatók Balázs János és Oláh Jolán festményei. Ők szakmailag is elfogadott művészek lettek. Nagyobb bátorság kellett ahhoz, hogy a nem jegyzett, kedvtelésből festegető falusi alkotók egy-egy műve is helyei kapjon a lakásban. A kollekcióban találunk városi - egykor közgazdász - alkotót is (Kadarkuli Richárd). E terület fel térképezését akár elfogultságnak, műgyűjtői szeszélynek is lehet tekinteni, de felismerhetjük benne a sznobizmus kritikáját is. Raum látja ezekben a művekben a torz perspektívát és a többi „hiányosságot", ám ezeket erénynek tekinti. És valóban számos ilyen megoldás visszaköszön gyűjteményének „magasművészeti" részében is (Regős István). A nemzetközi művészeti életben az art brut is részben ilyen gyökerekre megy vissza. A népművészet, majd a naiv alkotók után egyenes út vezetett az ilyen motívumokat feldolgozó képzőművészet felé. Berki Viola, Korniss Dezső alkotásainak megszerzése jelezte ezt a váltást. Korniss számos szitanyomata ma is a gyűjtemény klasszikus alapvetése, míg az anyag szürrealista irányát vetíti előre e klasszikus részben Bálint Endre egyegy monotípiája. Korniss felől kézenfekvő lett volna továbblépni az új avantgárd felé, ám a gyűjtő figuratív alkotókat szemelt ki magának: nem annyira a művészetre reliektáló, hanem az emberi lét dilemmáival szembenéző műveket keresett. Gaál József archetípusos motívumokat idéző, drámai kompozíciói mellé Földi Péternek a gyakran vidéki elemeket felhasználó, erős faktúrájú korai munkáit helyezte. Földinél a mai, a rutinos felületkezelés és a játékosabb motívumok révén néha már hatás vadász művek helyett a korábbi korszak kíméletlen alkotásait részesíti előnyben (Varsa, Esőre várva). A technika terén sem feltétlenül az olajképek híve. Nagyra tartja a kevésbé látványos diófapác műveket is. alul Gaál József Alak