Csaplár Ferenc szerk.: Kassák Lajos / Reklám és modern tipográfia (1999)

A könyvről

A KÖNYVRŐL A könyv nem kényszerű tömegszállása szavaknak, mondatoknak vagy egyéb művészi alkotásoknak. Csakúgy van rosszul megcsinált könyv, mint ahogyan van rosszul sikerült vers - vagy fordítva. Egy jó könyv létrehozása, a papír tudatos kihasználása, a szöveg tartalmát reprezentáló tipográfiai elrendezés, a fűzés vagy kötés, a belső tartalomnak és a külső alaknak karakterisztikus megformálása - komoly teremtő feladat. A könyvet optikai és taktilikus érzékeinkkel fogjuk föl, ez a két szempont a könyvcsinálás fundamentális eleme. Értsük meg, van tehát jó verses, tudományos, technikai stb. tartalmú könyv, és van csak a könyv mint tárgy, mint szakmai produkció. Ha most a szöveg meghatározása nélkül, ami csak egyik részlet-anyaga az egésznek, könyvről beszélünk, ez alatt a meghatározás alatt egy különböző anyagokból összeszerkesztett tárgyat értünk. A jó könyv tárgyszerű és anyagszerű alkotás. Jellemzője a gazdaságosság, a tartósság, a könnyen előállíthatóság, a közlésre szánt részek előtérbe helyezése s ezáltal az olvasó vagy néző munkájának a megkönnyítése, szóval a belső tartalom és külső forma könnyen áttekinthetősége - a tiszta típus. Voltak korok, mikor a könyv ellentétben hivatásával a főurak gyűjtőszenvedélyét és a tisztes polgárok esztéticizmusát szolgálta - a mi időnkben a könyv szükséges használati tárgy, s így kell, hogy karakterét az individuális esztétika helyett az utilitarisan általános határozza meg. Nekünk nem elbájolóan szép, hanem olcsó, tartós és könynyen kezelhető könyvek kellenek. Mi a gyorsaság és kényelemszeretet emberei vagyunk. Nekünk a könyv nem élettelen csecsebecse, hanem aktív élettárs, mindennapi szükségleteink egyik fontos része. De mi szeretjük a könynyen emészthető ételeket, a kényelmesre szabott ruhát, a szellős és világos lakást - csak érthető, hogy a könyvtől is ezt várjuk, jó érzéssel érinthessék kezeink, a közlésre szánt anyagot könnyen és minél kevesebb hiánnyal felfoghassák a szemeink. Azt már mindenki tapasztalhatta, hogy mondjuk egy önmagában jó verset milyen élvezhetetlenné tud nyomorítani a kiadók papírspórolása és a nyomdász szakmai képzetlensége; vagy a másik végleten mennyire az ember idegeire mennek a smokkéria amatőr kiadásai: a biblia vagy Marx a mellényzsebben. Ezek ellen a parlagi kapzsisággal vagy esztétikai együgyűséggel termelt szemetek és finomkodó giccsek ellen tiltakoznunk kell, de viszont semmiféle formai követelést nem állíthatunk föl magunk elé. A könyv jóságát, tárgy- és anyagszerűségét mindenkor a nyomásra szánt anyag határozza meg. Sikerült volta, ha eltekintünk a külső tényezők befolyásától (a szakmai képzetlenség és rosszul felfogott anyagi érdek), a jó vagy rossz, a helyes vagy helytelen tipografizáláson múlik. A könyv tipográfiája az, amit első sorban dominálónak látunk, és ő az, ami a közlésre szánt tartalmat érzéseinkhez és agyunkhoz elközvetíti. Fontos tehát, hogy egy könyv tipográfiája a közvetítendő anyaghoz mérten tárgyilagos, könnyen felfogható s egész megjelenésében hatásos legyen. A könyv ellomposodásához és elgiccsesedéséhez a kiadók kapzsisága s az írók nemtörődömsége mellett az úgynevezett „modern" grafikusok is hatásosan hozzájárultak. Ezek az ügyes kezű és felületes individuumok tisztára dekoratív felületnek fogták föl a könyv fehér oldalait, sőt Secession, 1922. július Borító / Kat. 37. gyakran a szöveg közti részeket is, és teleszórták azokat egyéni trükkjeikkel és díszítő kacskaringóikkal. Nem törődve azzal, hogy a fölösleges „díszítés" által a könyv elveszti sajátos karakterét - végzetes hatást gyakoroltak nemcsak a közönség esztétikai felfogására, hanem a nyomdászipar fejlődésére is. A grafikai szemlékben láthatjuk, hogy a szedők nagy része valami pszeudó expresszionizmustól megszállottan, szakismerete dacára egyre inkább hűtlen lesz a saját lehetőségéhez, és beleveszik a nyomdai anyaggal ellentétes formalizmusba. Kétségtelen pedig, az új, a mi időnket reprezentáló könyvtípus kialakítása a fiatal nyomdászgeneráció kezébe van letéve. Addig aligha gondolhatunk értékelhető eredményre, amíg ők be nem látják, hogy individuális művészkedéseik helyett vissza kell térniök a szériatermelés megadott anyagához, a közvetlen kifejezésre és általában - az alkotás ökonomikus törvényeihez. TISZTASÁG KÖNYVE, BUDAPEST 1926. 13-24. 9