Csaplár Ferenc szerk.: Kassák Lajos / Reklám és modern tipográfia (1999)

Szénaboglya (részlet)

sebb kísérlet mellett egyedül Tamássi Zoltán kompozícióját kell különösebben kiemelnünk. Mondanivalója tömören egyértelmű, kifejezési eszközei közvetlenek és elementáris hatásra törekvők. Hangsúlyozott pátosz nélkül világosan szókimondó. Nem egyetlen kiáltással akarja megoldani a világ bajait, de nézőjét figyelmeztetni tudja a lényegre. S azonkívül, hogy érvényesíti festői esztétikáját, gazdaságosan osztja be és tagolja a sík területet, s úgy szakmai, mint a propagandafeladat szempontjából megfelel a modern plakátfelfogás követelményeinek. A kiállítás rendezői neki ítélték az első díjat, helyeselhetjük a döntést, s remélhetőleg ez az elismerés serkentően hat majd a komoly tehetséget mutató grafikus további munkásságára. 1945. JÚLIUS SZÉNABOGLYA (Részlet) Este egyedül sétáltam a körúton. Mióta feleségem Párádon van, elég gyakran dugom ki az orromat a lakásból. Hajt a nyughatatlanság, s némileg sikerül lecsillapítanom kíváncsiságomat. Hiába látszik úgy, mintha félrevonultan élnék, nem tudok kiszakadni a világ zűrzavarából. Nem sok örömöm telik benne, de ez egész más lapra tartozik. A kirakatokat nézegetem, valamikor nemcsak elméletileg, de gyakorlatban is foglalkoztam a kérdéssel. A szép kirakat olyan fontos része a helyes kereskedelmi politikának, mint az ízléses, étvágygerjesztő tálalás a jó háztartásnak. A körút kettős kirakatsora egyáltalán nem tölti be rendeltetését. Rikító tarka dolgok egymásra halmozása, csupa potemkiáda, ízléstelenségünk fitogtatása, gyatra kasírozás. Egy darab szövet például nem akkor kelti fel figyelmünket, ha tíz véget dobálnak belőle egymásra, hanem ha egy más szövésű, más színezésű darab közelében látjuk, ha adva van az összehasonlítás lehetősége, ha egyiket a másikkal szemben is tudjuk értékelni. És mi értelme annak, hogy a húsközértek kirakata üvegekkel van tele? Derekukon olajat kínáló címke, belül üresek. Egy másik húsközért üres polcait mézeskalácsszívek díszítik. Van kirakat, amiben faszalámik és papírhalak émelyítik a nézőt, és van, amiben az árut annyira belepte a por, hogy kifosztott, elhagyott bányára emlékeztet. Az ilyen szegénység már rondább a nyomorúságnál. Most nemcsak az a baj, hogy szegények vagyunk, hanem hogy mosdani és fésülködni se szeretünk. Ruhánk tele van krumplifőzelékes lekvárpecséttel, utcáink feltúrtak, kirakati árunk rikoltozik és jajgat az üveg alatt. Senkit meg nem tévesztő bazárvilág. 1955 24