Csaplár Ferenc szerk.: Kassák Lajos / Érsekújvár (Kassák Múzeum, 1992)

Kassák Lajos - Érsekújvárról

KASSÁK LAJOS - ÉRSEKÚJVÁRRÓL FREUND VASAS, A SZÓDÁS PORJESZ ÉS A TÖBBI [A REGGEL MUNKATÁRSÁTÓL] Wien, szeptember 12. Nagyon sok ellensége van, és igen sokan próbálnak nevetni rajta - rendszerint azok az emberek, akik nem olvassák - de vitán felül áll, hogy Kassák Lajos egyike a legtehetségesebb magyar íróknak, akinek külföldön is éppen olyan a neve, mint nálunk, magyarok között. Egy kávéházi beszélgetés alatt bevallotta Kassák, amit kevesen tudnak - Érsekújváron született, és ebben az álmos városban volt hosszabb ideig lakatosinas. Az aktivista költő rekonstruálta előttünk a régi Érsekújvárt, amelynek emlékei még lángolón égnek benne. Halott újváriakat keltett előttünk életre plasztikus színekben, és nem tartjuk érdektelennek Kassák visszaemlékezéseit közölni-Érsekújvárról. -Már nem tudom, mikor szakadtam el onnan. Talán 14 éves lehettem. Emlékszem a hegyes templomtoronyra és az utcákra, amelyeken Porjesz szódavízgyáros szállította rossz lovával a maga gyártotta szódavizet, de mi, gyerekek nem mertünk a közelébe menni, mert nagyon tekintélytartó ember volt. Halványan emlékezetembe jönnek iskolatársaim, - volt ott egy Donáth nevű fűszeres, akinek Géza fia osztálytársam volt a gimnáziumban, kitűnő tanuló volt, első sorban ült az osztályban. Donáth Géza gyerek nagyon szeretett engem, mert az én csínyjeimben élte ki magát. Emlékszem Dvihally rajztanárra a gimnáziumban, akit azért szerettünk, mert sohasem tanított, hanem privát rajzokat csinált magának az óra alatt. A tanári karból egyedül Vranesics földrajztanárra emlékszem vissza szívesen, aki megkívánta, hogy mindenki a maga szavaival feleljen, intelligens ember volt és psychológus, akinél nem kellett könyvből magolni, hanem már az óráján megtanulta az ember a leckét. Szerette az italt, és megértette a gyermekeket, akiket ugyan meg is vert néha, de példaadásból a saját fiát is megpofozta előttünk. -Emlékszem Heller korpakereskedőre, Schwitzer gabonakereskedőre és Singer vendéglősre. Singeréknek volt egy öreg anyósuk, akinek a Vasút utcában volt pálinkamérése, és mi mindig azt találgattuk, hogyan tudott vagyont szerezni ez az öregasszony abból a 3-4 munkásból, aki a korcsmába betévedt... - A Fő téren állt Freund Benő vaskereskedése. Ide jártunk mi, lakatosinasok kulcsokért. Emlékszem, hogy egy sötét sarokban lógtak a kulcsok, melyekből ha 20 krajcárért vásároltunk, cca 40 krajcár értékűt mindig elloptunk. - Vajon él-e még Hangos asztalos? A fiára visszaemlékszem, szerencsésen született a kemény kalap alá. A Hangosék temetőrendezők voltak. 7