Csaplár Ferenc szerk.: Kassák Lajos / Érsekújvár (Kassák Múzeum, 1992)

Anyám címére (Részletek)

tünkbe. Harangok kondulnak a plébánia karcsú, magas és a Ferenc-rendi barátok zsindellyel fedett és ezüstös bádoggal szegélyezett tornyában. Mint valami kitárt szárnyú, óriás fehér madarak érkeznek felénk a hangok, egy ideig a fejünk felett lebegnek, aztán szétszárnyalnak az egész világba, hirdetni a békesség dicsőségét és a hajnali roráték kezdetét. Egyre sűrűbben nyílnak fel a házak ablakszemei, vörösek, mintha gyulladásban lennének valamiféle hosszú, hosszú reménytelen sírástól. És a piactéren már nyitják a boltok ajtóit, szagok keverednek a levegőben, trombitaszó harsan fel a távoli huszárkaszárnya felől, a Szentháromság feje fölött ragyog az aranyos háromszög. S mintha az őskeresztények zarándoklásától hozzánkig soha nem szakadt volna meg a fonal, bandukolunk öszesűrűsödött csoportokban, és magunkba szállva haladunk le a templom lépcsőin a néma bolthajtások alá, mintegy a katakombák mélyébe. Amint gyülekeznek a népek, megszólal a sekrestyés perselyére akasztott apró, sárgaréz csengettyű, hátunk megett a magasban felbúg az orgona, és egyszerre, mint egyetlen szájból és egyetlen lélekből rázendít az emberi áhitat: Oh, Jézus, Isten báránya, Ki elveszed a világ bűneit, Könyörögj érettünk! Valahol az emlékek és álmok vizein túl, ahol ezekben a pillanatokban élek, bennem is megcsendülnek a hangok ösztönösen és anélkül, hogy a szavak értelmét csak pillanatra isfölfognám. 1936 31