Csaplár Ferenc szerk.: Kassák Lajos / Érsekújvár (Kassák Múzeum, 1992)

Üzenet a világba

ÜZENET A VILÁGBA Karácsony. Ha erre a szép, téli ünnepre gondolok, hunyt szemmel is látom magam, amint hét-nyolc éves koromban szorosra gombolt kabátkában baktattam a fűszereshez cukorért, mákért, dióért. Csend volt a behavazott kisvárosban, mintha minden és mindenki érezte volna már azt a közeledő kéthárom szép napot, amikor lemossa magáról a hétköznapok piszkát, friss fehérneműt vesz fel, és teletömheti a gyomrát kívánatos ételekkel. Ha így visszagondolok gyermekkorom karácsonyaira, választ sem várva kérdezem, hová lettek egykori pajtásaim? Hányan feküdtek már közülük a föld alá? És felvetődik a következő kérdés: hol vannak az ő fiaik és lányaik, mi lett belőlük, merre sodorták őket a háborúk és forradalmak viharjai, hová csalta őket a kalandvágy? Szerettem gyermekkori pajtásaimat, s most szeretem az embereket általában. Feküdjenek békében, akik a föld alá kerültek, és legyenek mennél boldogabbak azok, akik még élnek. Szeretném mindannyiukat egy szép verssel köszönteni, de fogadják prózában 73. karácsonyom minden jókívánságát azok, akik, ha nehezen is, de kibírták a sors megpróbáltatásait, és testi vagy szellemi erejükkel dolgoznak egy szebb, emberibb világ megépítésén. Magyar Hírek, 1960. december 15. 43