Csaplár Ferenc szerk.: Kassák Lajos / Érsekújvár (Kassák Múzeum, 1992)

Egy ember élete (Részletek)

- No, itt van, kérem, csináljon magánakegy kismulatságot ! Nem akartam elfogadni. Mérgesen rám nézett. - No, ne komédiázza, kérem ! Ez a magáé ! Megköszöntem, és kezet csókoltam. Nekem is volt már valami pénzem, s az egésznek a felét odaadtam az inasoknak. - Nesze, Szurok, ezzel csináljatok, amit akartok ! - mondtam. - Okosan tennétek, ha nem pálinkát vennétek rajta. - Nem hát, majd kötelet veszünk rajta ! - válaszolta, és olyan szomorúan nézett rám nagy szemeivel, mint valami fekete borjú. - Legjobb is lenne, ha már felakasztaná magát az ember. Márte is elmész, s nekem még mindig van vagy fél esztendőm. - Látod, minek csavarogtál annyit. Ha rendesen bejártál volna, már régen előttem elmehettél volna. - Ja, testvér, tehetek én arról, hogy az én természetem nem jár órára, mint a tiéd? Vannak szerencsés legények, és vannak megveszekedett kutyák ebben a büdös világban... Eriggyetek, hozzatok ezért allascht rummal! -A fiatal inasnak odaadta az egész pénzt. - Az egészért allascht rummal ! Az egyik gyerek bejött a lakásból. - Lajos, gyere be, hív az édesapa ! - megfogta a kezemet, és nevetett rám. - Föl fogsz szabadulni ? Tudod ? Kezet fogtam az inasokkal. - Ne veszekedjetek sokat egymással ! - mondtam nagy meghatottan. - És bocsássatok meg nekem, ha néha rossz voltam hozzátok... Mindnyájan mosolyogtak, megszorították a kezemet, és láttam rajtuk, sajnálják, hogy elmegyek közülük. A konyhában a cseléd egyedül volt, és ő is szerencsét akart kívánni. Odanyomtam a sarokba, és megcsókoltam, el akartam menni, utánam kapott, és ő is megcsókolt. A szoba tele volt emberekkel. Két asztal állt egymás mellett, körülötte ültek a céh mesterei. Középen a város legöregebb lakatosmestere, a Zólyomi bácsi, mellette az én mesterem mint a szabadító, s aztán körben a többi céhtagok, kovácsok, lakatosok, bádogosok és asztalosok. Valamennyien nagyon komolyak és ünnepélyesek voltak. A szobában hátul ült az asszony a gyerekeivel. - No, fiam, hogy hívnak téged? - kérdezte Zólyomi bácsi a nagy, ősz bajusza alól. - Kassák Lajos! - mondtam, és izgatottan álltam a sok ember előtt, mint valami szigorú bírók előtt. - Nos,és hány éves vagy? - Tizenhat leszek! - Van édesapád meg édesanyád ? -Van - mondtam, s már majdnem elnevettem magam. Micsoda buta dolog ez - gondoltam -, ez az ember nagyon jól ismer engem, az apámat is, 22