Csaplár Ferenc szerk.: Kassák Lajos / Érsekújvár (Kassák Múzeum, 1992)

Egy ember élete (Részletek)

Egy hosszú, meghajlott hátú kamasz valamit visszamorgott a satupad másik oldaláról. De nem állt meg a munkában, előrecsapott haja alól kivillantak a szemei, egész testével rajta feküdt a szerszámon, amit ide-odahuzigált valami vasdarabon. - De te se állj oda kötekedni velük - mondta a mester nekem is keményen s máris szinte fenyegetően. -Te vagy a fiatal inas, ők parancsolnak neked. De ha bántani mernek, csak mondd meg nekem ! Kiment, s én most úgy éreztem, hogy elszakadt a kötél, amin eddig ég és föld között csüngtem. Valahol a tengerfenekére kerültem - Isten segíts ! Ott álltam egyedül, senki sem szólt hozzám. A reszelők sírtak és csikorogtak, a fújtatónál két inas dolgozott, az egyik egy farudat taposott, a másik egy izzó tűzrakást piszkált, amelyből néha szikrák repültek föl, mint madarak a fészekből. Nem mertem megmozdulni. Olyan bizonytalanul állt itt minden a lábán, a lemállott falakba otromba vasdarabok voltak beverve, melyekről mindenféle szerszámok lógtak alá. Emlékeztem, egyszer a vásártéri panoptikumban láttam ilyesvalami kínzóeszközöket. A hosszú inas fütyörészve dolgozott. Alázatosan néztem rá, nem akart észrevenni. Végre megszólalt: - Van cigarettád? - Cigarettám ? - gyorsan keresgélni kezdtem a zsebeimben. Tudtam, hogy a zsebkendőbe van bekötve egy fél dráma, de nem akartam mindjárt előadni. Éreztem, hogy itt valami módszerrel kell dolgoznom, mintha ellenségek közé kerültem volna. - Hadd, Józsi, hiszen ez még cuclizik- röhögött föl egy másik inas. - Nézd, hogy komédiázik a taknyos, mintha volna neki ! - Van ! - mondtam - én már régen cigarettázom -, és kikötöztem a fél cigarettát.-Tessék ! Egy harmadik is közbeszólt a földről, ahol valami vörös kulimászt dörgölt egy vasdarabon a kalapács talpával. Hát nem látjátok rajta, hogy ez már a lányokhoz is jár? Milyen szép úszónadrág van rajta ! - Holnap már csinál a mamám hosszú nadrágot. - A mamád? Igazán a mamád? A munka megállt, valamennyien körülöttem röhögtek. A Józsi dühösen rájuk kiáltott: - Mi lesz, az anyátok Krisztusát? ! Szétmentek, de nem kezdtek újból dolgozni, csupán az egyikük állt oda a padhoz, s reszelővel, kalapáccsal veszettül zajongni kezdett. - Rozsda, nézz ki az öregre ! - parancsolta a Józsi, aztán odament a tűzhöz, rágyújtott a cigarettára, s a füstöt beleeregette a nagy, nyitott kéménybe. Rozsda, egy vörös szeplős gyerek az ajtó elé hasalt, fejét a küszöbre fektette, és így kémkedett a konyha felé, ahonnan nyilván a mester szokott előbújni. 18