Csaplár Ferenc szerk.: Kassák Lajos / Érsekújvár (Kassák Múzeum, 1992)

Egy ember élete (Részletek)

EGY EMBER ÉLETE / ELSŐ KÖNYV / GYERMEKKOR (RÉSZLETEK) [1] Tizenegy és fél éves voltam, mikor a szülői tenyerek alól kiszedtem a horgonyaimat, járni kezdtem a magam lábán, és saját fejemmel avatkoztam bele a magam sorsába. Komoly és látszatra nagyon meggondolt emberke voltam. Fehér nadrágban és nagy galléros kabátban, ahogy az egy vidéki gimnazistához illik. A második osztályba jártam - másodszor. Az első évben két tantárgyból megbuktam, apám összeköttetései révén könnyen pótvizsgát tehettem volna, sikerrel, de nem akartam. És egyáltalán nem akartam tovább iskolába járni. Az év elején mégis majdnem kötélen végigvezetett apám az álmos városon, keresztül a hideg, buta folyosókon a tanáriba, és újból beíratott. Jól van, gondoltam magamban, ha mindenáron urat akartok nevelni belőlem, akkor én nyugodt lelkiismerettel már most elkezdem az uraskodást. Bejártam az iskolába, de soha még csak könyvet sem vittem magammal, ezeket az utálatos holmikat minden reggel a szomszéd kutyaól alá dugtam, s mint egy valóságos úr sétáltam be az utolsó padba. Ezt a helyet mindjárt az első órán kiválasztottam magamnak, jó távoli és sötét volt. Nyolctól tizenkettőig sokszor elaludtam, és valami csattanásra vagy röhögése sokszor felébredtem. Húsvéti szünet előtt kikaptuk a bizonyítványt. Minden tárgyból megbuktam. A gyerekek a katedra körül zsúfolódtak, halálos sápadtak vagy durván vörösek voltak valamennyien. Mintha légmentes bura alatt lettünk volna. És nem ismertük egymást. Hallottam a nevemet kiáltani. Mikor az osztályfőnök felém nyújtotta a fehér papírlapot, láttam, valami nagy prédikációba akar kezdeni. - Látod, fiam - mondta, s azután elszakadt a hangja. Nézett rám, csak nézett, egészen elbámult. Nem tudtam, mit találhatott rajtam olyan különösnek. Nagyon jól éreztem magam, és mosolyogtam rajta, hogy ennyire elbámészkodott. Elfordult, és dühösen azt mondta: - Menj ki, te borjú, nem is akarlak látni ! Az egész piactéren meglátszott, hogy a diákok ma kapták ki a bizonyítványt, a lárma ide-oda csapódott, mint valami színes papírsárkány. A diákok hangosak és pityergősek voltak. Egy piaci pecsenyesütő éppen ütötte a fiát: - Nem élsz tovább a véremen, te gazember! Inasnak mész, ha beledögölsz is! Elmészinasnak! A lógós bajszú emberek és piszkos asszonyok beleavatkoztak a verekedésbe. Nekem tetszett ez a nekivadult ember. Ennek van esze. A gyereke elmehet inasnak. Ez a vágy égett minden porcikámban. Iskolába járni? Ez 9