Csaplár Ferenc, Gergely Mariann, György Péter, Pataki Gábor szerk.: Kassák. A Magyar Nemzeti Galéria és a Petőfi Irodalmi Múzeum emlékkiállítása (1987)

KASSÁK LAJOS LEVELE HEVESY IVÁNNAK, 1921. VII. 17. (RÉSZLET) „ az én munkásságom újabb periódusa nem visszaesés hanem egy nagy és világszemléleti előbbre lépés a Máglyák énekelnek-tői is. És nem az anarchia, hanem a kollektivitás felé. Ön azt írja újabb verseim visszaesést jelentenek a régebbi művészethez.Ez borzasztó nagy tévedés. Vallom hogy a romantikus humanizmust (amit Ön ma is követel) tőlem telhető legjobban kifejeztem Mdg. Éne

1 - című könyvemben. Ezen az úton nincs tovább keresni valóm sőt hiszem hogy utánam sem lehet azon kereskedni senkinek. A könyv kilencven százalékban sikerült, mert magamban csúcsokig jutottam el világszemléletileg. Ma újra születtem tegnapi világszemléletemhez egy plusszal - a jelszó nélküli emberrel. A forradalmi hullámok,ahogy azok a háború után felvetődtek átcsaptak rajtunk,a forradalmi vezetők pártvezérek lettek,a tömegek visszazökkengetnek a háború előtti apátiába - tehát őrült és vak az aki tegnapi formáiban akarja élni és felmutatni a világot. A harcnak egy új periódusába értünk - „elvtárs", „testvér" ahogy az erő volt tegnapi írásaimban ma minden művészi írásban (értékelés nélkül) csakszajkós frázis lehet. Magam részéről körülbelül, de természetesen más magassági vonalban azon a tűzponton állok, mint a Tett megindításakor. Építenem kell és szóval és lapáttal és ecsettel és mindennel elakarom takarítani magam elől a gátakat. Az én „anarchiám" tehát nem anarchia - egyszerűen tett. Annak az embernek a tette,akinek semmi egyebe sincs csak hite s aki annak a hitnek a megtestesítéséért még az önmagában lévő gátló „eredményeket" is képes szétrombolni... Eddig úgy hittem a tömeg kifejezője vagyok, ma úgy érzem, ha valóban kollektív művészetet akarok csinálni (és ezt kell csinálnom a véremből és az idegeimből) akkor magamat a tömeggel kell kifejeztetnem. Mert én egyenes vonalban eljutottam a kollektív individuumig a tömeg pedig rohamosan züllik vissza a kispolgári impresszionizmusba.Vigyázat tehát! Nem tudom elég értelmesen fejeztem ki magam,de mindenesetre nyúljon hozzá jó akarattal ezekhez a mondatokhoz és akkor el fogja ejteni ellenem emelt kifogásait. Emlékezzen rá milyen furcsáivá vette maga a Ma első számába írt cikkemet a plakátról és az új festészetről és most olvastam a Függ.Szem.

2 írt tanulmányát és az nagyon sokban megegyezik vele. És nem veszi észre, hogy a képarchitektúráról mondott pár mondatom egyenes következménye akkori cikkeimnek? Hidje el hogy nagy világszemléleti elmélyülés eredménye ez az „újabb bogaram". Mikor először a Ma isták elé rukkoltam vele ők is idegenkedtek tőle s ma már nem csak én csinálok képarchitektúrát hanem velem együtt mások is meggyőződéssel és eredménnyel.Olvastam B.

3-nek írt levelét és a kritikát illetően ott nagy alapvető tévedései vannak.O válaszolt erre és most csak annyit mondok vájjon lehet-e egyéb kifejezője a kollektív világszemléletnek, mint az architektúra?? Festőnél a képarchitektúra? Ami pedig a dekorációt illeti, az csak akkor állhat elő, ha a munka nem sikerült. Ha a festő „pontos szerkesztéssel és jó technikával" tele díszítette a síkot.Én azonban mint fundamentumot veszem a síkot és arra építeni akarok. Azaz a síkból kifelé akarok építeni a térbe.*Ezzel az eddigi (a kubistákat is beleértve) festészettel ellenkező álláspontra helyezkedem, nem hazudok bele perspektívát a síkba, hanem formáimmal és színeimmel belelépek a sík előtt levő természetes térbe. A kép értéke reliefszerű lesz,de itt nem a reliefen, mint műformán,hanem a használt anyag kémiai és fizikai testiségén van a hangsúly.A kép többé nem illuzórikus, hanem minden porcikájában reális valóság.És ezt a fölismerést én az új művészet alapjának tartom.Legyünk tisztában vele, ha új művészetet akarunk,akkor a régit meg kell semmisítenünk.A képarchitektúra az alkotás legkezdetlegesebb formája és egyben az egyetlen természetes alapra ment vissza - azért, hogy a kollektív művész az architektúrában (az individuális cikkcakk és az impresszionista tarkabarka félredobásával) minden külső segítők, mint az optika és a pszichológia) nélkül kifejezhesse kollektív magát és így az egyvaló világot." A levél eredetije az MTA Könyvtárának Kézirattárában, (MS) 4512 * (kiemelés az eredetiben) 5