Csaplár Ferenc, Gergely Mariann, György Péter, Pataki Gábor szerk.: Kassák. A Magyar Nemzeti Galéria és a Petőfi Irodalmi Múzeum emlékkiállítása (1987)
Hegyi Loránd: Adalékok Kassák Képarchitektúrájának értelmezéséhez
csakis a régi értékek lerombolásának útján valósulhat meg: a romantikus irónia antiművészeti újrateremtésében,radikalizálásában és határtalanná tételében.Ahogy a romantikában is jelen van egy látens expanzionizmus.a - Hegel romantikára alkalmazott kifejezésével élve - „romszerűvé" tett világ kiterjesztése a létezés egészére, azaz a valóság esztétizálásának programja,éppígy az antiművészet is parttalanná teszi a valóság töredékességét,a „romszerűség" és káosz élményét,az abszurditást és az értelmetlenséget, s az irónia érvényét az egész valóságra kiterjesztve „negatíve esztétizálja" a valóságot. A destrukció végső célja azonban - tagadva,vagy felismerve és hirdetve - az „új világ" felépítése. A „mi magunk akarunk mindent megteremteni" heroikus programja a múltat eltörlő „tabula rasa" szemléletet éppúgy magába foglalja, mint az „új világ" megteremtésének expanzionista utópiáját.Ez a program élet és művészet,gyakorlat és kultúra,esztétikum és hasznosság radikális azonosítását feltételezi - ez az azonosítási kísérlet már megfogalmazódott a destruktivitás „barbár" és elemi gesztusaiban,a dada művész „negatív Gesamtkunswerk"-jeiben; ám eközben nem tudatosul a paradoxon: az „új élet" megteremtéséhez csak művészeti eszközökkel rendelkezik a művész, még ha antiművészetet létrehozó antiművésznek tételezi is magát. Ez a paradoxon a konstruktivizmusban válik majd nyilvánvalóvá. Kassák 1921-es Képarchitektúra című manifesztumának legelső mondata máris tartalmazza az antiművészet törvényszerűségét: a régi,fennálló művészeti formákat leromboló, magát a művészetet támadó,a művészet létjogosultságát és az érzéki-konkrét-egyedi műtárgy esztétikai érvényességét megkérdőjelező destruktivitás átcsapását egy új művészet megteremtésének folyamatába.„ Le a művészettel: Éljen a művészet:" - írja Kassák,két felkiáltásba tömörítve a rombolás és az építés,az antiművészet és az „új művészet" megteremtésének követelményét.A megfogalmazás némiképp az 1920-as berlini „Első Nemzetközi Dada-Vásár" kiállításán falra akasztott feliratra emlékeztet: „A művészet halott. Éljen Tatlin új gépművészete" 9. Mindkét esetben az első mondatban szereplő „művészet" szó, noha a megfogalmazás szerint általános értelmű,magára „A művészetre",a mindenkori és mindenfajta művészetre vonatkozik,valójában csak a „régi",a hagyományos,a polgári művészet haláláról,illetve lerombolásának szükségességéről nyilatkozik.A második mondatban pedig már a „művészet" szó az új, merőben aktuális,hiteles értékek alapján megteremtett művészetet jelenti. Ez a pozitív fordulat,azaz egy „új művészet" megteremtésének igénye abból fakad,hogy ennek az „új művészetnek" merőben új,minden korábbitól eltérő meghatározása vált lehetségessé; egy új, kollektív,egyetemességre törekvő, igazságos,ésszerű, belső egyensúlyt megteremtő társadalom „új emberét" felnevelő,azaz új értékeket manifesztáló küldetés alapján. Kassák határozottan leszögezi: „A konstruktivisták fellépésével kezdődött meg a művészet új korszaka,az építés korszaka.A konstruktivisták az új szociális embertípust képviselik Mint ahogy a nevük is mutatja,többé nem visszamenőleg következtetni,nem konstatálni, hanem az új világrend megszervezését akarják." 1 0 Amikor Kassák a „művészet új korszakáról", illetve az „új világrend" megszervezéséről ír, nyilvánvalóan az antiművé55
