Csaplár Ferenc, Gergely Mariann, György Péter, Pataki Gábor szerk.: Kassák. A Magyar Nemzeti Galéria és a Petőfi Irodalmi Múzeum emlékkiállítása (1987)

Hegyi Loránd: Adalékok Kassák Képarchitektúrájának értelmezéséhez

művészet és művészeti értékrend megtagadásával,a hagyományos értékeket közvetítő művészeti intézményrendszerből való zajos kivonulásával egy új művészeti kommunikáció és egy új művészeti intézményrendszer kialakítására tesz kísérletet. Az antiművészet - pamfletjei és manifesztumai ellenére - nem magával a művészettel számol le, hanem a művészet korábbi formáival. Egy új típusú, nyitott művészeti struktúrát teremt, melyben az egyedi értékeitől megfosztott,defetisizált műalkotás atársadalmi lét,a művészeti értékrendszer,a kulturális intézményrendszer tágabb összefüggéseire vonatkozik.Az antiművészet alkotásaiban egy új művészet lehetősége,egy a hagyományos művészeti kommunikációtól radikálisan eltérő új művészeti kommunikáció ígérete derengett fel: egy olyan új társadalom kialakításával együtt,amelyik merőben új értékek alapján szerveződik meg. Ebben a vonatkozásban az antiművészet alkotásai egyszerre romboló gesztusok,

s egy új értékrend megtestesítői (még akkor is,ha ezek az új értékek a fennálló értékrend felől nézve éppen az értéktelenség látszatával bírnak). A változtatás vágya és a fennálló értékekkel szembeni szkeptikus magatartás egyszerre van jelen a zürichi Dada megnyilatkozásaiban : „Meg akarjuk változtatni a világot a Semmivel, meg akarjuk változtatni a költészetet és a festészetet a Semmivel, be akarjuk fejezni a háborút a Semmivel." - írja 1916 tavaszán Richard Huelsenbeck.

5 S a radikális változások,a nem-művészet szférájába való művészi (azaz antiművészeti) beavatkozások nyomán egy új világnak kell születnie. A fennálló, hamis értékekkel szemben felmutatott új értékek egy új világ megvalósulásához járulnak hozzá.Ezért írja Hans Richter,hogy: „Az élet,amit megéltünk,tévedéseink és hőstetteink,provokációink,melyek annyira polemikusak és agresszívek voltak,amennyire csak lehettek, mindig szorosan összefonódtak egy fáradhatatlan kereséssel. Amit mi kerestünk,az egy anti-művészet volt, egy új gondolkozás,egy új érzés,egy új tudás: egy új szabadságban egy új művészet:"

6 Az antiművészeti gesztusokból,a hagyományos művészetfogalom intellektuális megkérdőjelezésének demonstrációjából, vagy a dadaista irónia mindent visszájára fordító merész megnyilatkozásaiból tehát egy új művészet,ezen keresztül pedig egy új világ megszületését vélték elősegíteni a tízes évek dadaistái.a húszas évek szürrealistái. A hagyományos harmóniafelfogással, a polgárinak tekintett szépségeszmével durván szakító, primitív és spontán, formátlan és közvetlen dadaista művek az élethez való közvetlen kapcsolódást manifesztálták. Az 1918-as „Dadaista manifesztum" erről így fogalmaz: „A Dada szó a minket körülvevő valósághoz való legprimitívebb viszonyt szimbolizálja,a dadaizmussal egy új valóság lépett jogaiba Elsőként a dadaizmus az,amelyik többé nem esztétikailag áll szemben az élettel, miközben az etika,kultúra,bensőségesség jelszavait,melyek csupán a gyenge izmokat leplezték, darabokra szaggatja."

7 Az antiművészet tehát magába sűríti az élethez való közvetlen viszonyt, megszünteti a művészet viszonylagos autonómiáját,

s a maga érvényességi területét kiterjeszti a hétköznapokra,a valóságos élet nem-művészi területeire. Felszámolni véli a valósághoz való áttételes,esztétikai viszonyt: az életet beáramoltatja a nyitott műalkotásba (amit már antiművészetnek tekint),

s az így létrejött új típusú, parttalanná tett műalkotást kiterjeszti a valóság egészére. Ezzel a kettős folyamattal 53