Csaplár Ferenc, Gergely Mariann, György Péter, Pataki Gábor szerk.: Kassák. A Magyar Nemzeti Galéria és a Petőfi Irodalmi Múzeum emlékkiállítása (1987)
Perneczky Géza: A boldog sziget
jövendöl még a mű? Mi az,ami a képarchitektúra világát a realitások fölé emeli? Mi marad utópisztikus benne még? A válasz erre a kérdésre tulajdonképpen egyszerű. A sík-konstruktivista művek, és köztük Kassák képarchitektúrája is,radikális szűkszavúságukkal tulajdonképpen csak egyetlen dolgot váltanak valóra,csupán egyetlen dimenziót realizálnak: - magát a létet. Éppen a radikális erejű jelen,éppen az ,,itt és most"-nak ez a kérlelhetetlen szigora az, ami annyira kitölti a műveket,hogy más nem is kap helyet már bennük.Az „íme!" amely a rámutatás evidenciájával elénk lépett, meztelen,tartalmatlan. Feladata kimerül abban, hogy a művész szubjektív kozmoszát öntse konkrét formákba, hogy magát a teremtő aktust ábrázolja tévedhetetlen szigorral.Az objektív kozmosz - vagyis mindaz,ami különben a világban látható és tapasztalható - kívül marad a művön.A teremtő aktus egy pillanatra mindent kizárt a kompozícióból, hogy önmagát annál tisztábban,annál meggyőzőbben mutathassa meg. De a világ és a mű nem állnak idegenül egymással szemben. A mű „épület", architektúra,szerkesztett ház,otthon - vagy ahogy Kassáknál olvassuk: népünnepély,amerikai kaliberű város, kilátótorony,stb. És ez az architektúra magába fogadja a világot, s miközben magába fogadja,meg is változtatja, új minőséget ad neki. A radikális utópiák tehát megfordítják a klasszikus receptet: - nem a jövőbe helyezik a megoldást,hanem a jövőt helyezik a megoldásba. A megoldás ugyanis ,,itt" van, s a művész - vagy a forradalmár - teremtő gesztusaiban ismerhető fel. A képarchitektúra tehát csupán kozmikus keret,amely fölötte áll a térnek és időnek. Benne nemcsak a világ kaphat helyet.de a jelen és a jövő is. Csak rajtunk,a képarchitektúra „használóin" múlik,hogy élünk e az alkalommal, hogy követjük e a művészt ezen a radikális úton. Nem könnyű őt követni, hiszen műve,a képarchitektúra „nem akar semmit",és „mindent akar". A létnek és a minőségeknek a paradox formái közt vezet az út, s végig a „semmi" és a „minden" partjai között kell egyensúlyt találnunk. De ha átéljük a sík-konstruktivista műveknek ezt a hátterét,akkor valamit megérthetünk abból az elszánt harcból is,amelyet a Kassák-kör folytatott.Radikalizmusukat nem is kell valami nagyon modern dolognak elképzelni.Az imaginárius sziget,a létet magát jelképező képarchitektúra tulajdonképpen egy mágikus szertartás része,annek a varázslásnak egy új formája,amely mindig is ismert volt, mindig is használatban volt. Ez a szertartás nem ismeri az oksági öszszefüggéseket, nem hallgat a ráció,a józan ész törvényeire,hanem a ráolvasás erejével igyekszik kicsikarni azt,amire szüksége van. És ez a ráolvasás egyetlen szót igyekszik formává tömöríteni, konkrét testté,szilárd építménnyé formálni,azt, hogy van! van! van! 5/A RADIKÁLIS UTÓPIÁK Az első avantgarde kiáltvány,amelyben utópia és radikalizmus ily végletes erővel találkoztak össze,Marinetti futurista manifesztuma volt 1909-ből.Ennek a kiáltványnak a mél46
