Csaplár Ferenc, Gergely Mariann, György Péter, Pataki Gábor szerk.: Kassák. A Magyar Nemzeti Galéria és a Petőfi Irodalmi Múzeum emlékkiállítása (1987)

György Péter: Az absztrakció vége/mitosza

GYÖRGY PETER AZ ABSZTRAKCIÓ VÉGE /MÍTOSZA „Nem tudhatjuk biztosan, hogy a művészet területén mi történik most szerte a világban, de jó érzéssel elmondhatom, hogy a mi festőink,szobrászaink,építészeink dolgoznak... Akik akarták az autarkiát,vagy autarkiára kényszerülnek, bizonyos értelemben kikapcsolódnak a világ áramköréből,segítség nélkül maradnak és előbb vagy utóbb eljutnak saját erőik kimerítéséhez. Körülbelül ez történt a mesterséges határokkal körülvett művészeinkkel is... Kétségeim és aggodalmaim az utánuk következő generációé. A fiatal léleknek nemcsak példaadó apára, hanem a küzdelemben serkentő és vetélkedő társakra is szüksége van. Az előtte járó nemzedék megélhet saját múltja emlékeiből, de a ma indulók milyen szegényen kelnek útra,

s milyen légüres térben kell majd elevenen tartaniok mécseseiket." [Vallomás tizenöt művészről, Bp. 1942.] Az 1914-16 körül készült korai, naturalista-expresszionista tájrajzok is megmutatták, hogy Kassák nem pusztán írónak tekintette önmagát.Talán ennél is fontosabb azonban, hogy a festészetre irányult érdeklődése nemcsak azon alapult, hogy ezt a felismert képességét is kiaknázza. A többműfajúság a korszak progresszív mozgalmainak központi kérdésévé nőtt. Kassák pályája kezdete óta igyekezett nyomon követni az avantgarde eseményhorizontján végbemenő változásokat,

s így nyilván már a futurizmussal

1 való találkozás idején felismerte, hogy a modern mozgalmakban a képzőművészet kitüntetett szerepet játszik, illetve, hogy nagyrészt elsősorban annak forradalmáról van szó.

S valóban,a tízes-húszas évek avantgarde művészetének eredményeképp a korszak műfajainak „húzóágazatát",az új, kialakuló műfajhierarchia dinamikus lendítőerejét a képzőművészetben ismerhetjük fel. A világnézetileg determinált művészet expanzióját a képzőművészet fogalmának átértékelése jelentette: az avantgarde értelmezése szerint a festészet immár nem pusztán a „szem ünnepe" többé. A radikális világátalakítás konkrét lehetősége képszerűen is kifejezést nyert, de különös módon az absztrakció együtt járt a festészet érzéki-evidens előképeitől való elszakadással is. Kassák már A Tettben, majd teljes egyértelműséggel a MÁban értékelte újra az egyes műfajok egymáshoz való viszonyát,

s ennek eredményeképpen szakított az „irodalmi folyóirat" hagyományával. Hiszen a Nyugat egyértelműen irodalmi lap volt,

s mikor Kassák annak irodalmával szem befordult, akkor azt elsősorban a műfaj hierarchia átértékelésének sürgető szándéka indokolhatta.1917-től kezdve, amíg csak tehette, Kassák ugyanolyan erélylyel képviselte és propagálta a modern képzőművészetet, mint az irodalmat vagy az új világnézetet. Az avantgarde nemzetközisége pedig éppoly magától értetődően természetes jelenségnek tűnt, mint a centrális kérdés: a többműfajúság. A művészet és a politika forradalmának összekapcsolódásakor nem szorult indoklásra az a gesztus,amellyel Kassák egyegy újabb művészeti ágat „vont ellenőrzése alá", illetve tette azt a világnézeti expanzió kiindulópontjává. (Ugyanakkor arról sem felejtkezhetünk el,hogy Kassák - és mozgalma még a liberális tradícióit nem elvesztett,a kisnemzetié válás sokkját még nem ismerő Magyarországról indult el.) Mielőtt Bécsben Kassák maga is hozzákezdett volna a dadaista, illetve konstruktivista, mindenképp absztrakt képzőművészeti munkásságához,azelőtt már Pesten is nyomon követhette a hagyományos művészetfogalom paradigmájának szétrobbanását,s észre kellett vennie, hogy az ő munkája a művészetfogalom társadalmi méretű átalakításában áll. A kiállításszervező,folyóiratalapító, költő,világnézeti manifesztum-, regényíró, novellista,festő, az új, mindent átható és szerves kultúra kimunkálásának lázában égett. Ennek a kérdésnek a súlyához képest pedig valóban csekély jelentősége volt annak, hogy a polgári társadalom által elvárt „bizonyítványok" melyikével rendelkezik,azaz miként és milyen jártasságotjogosítványt szerzett valamely,általa gyakorolt műfajban való tevékenykedésre. Kassák soha nem tekintette magát afféle jámbor autodidaktának,olyan kulturált munkásnak,aki érintetlenül hagyva a reá hagyományozott kultúra egészét, mintegy belenő, beletanul annak játékszabályaiba.

2 Jelen esetben a polgári társadalom által teremtett művé107