Csaplár Ferenc, Gergely Mariann, György Péter, Pataki Gábor szerk.: Kassák. A Magyar Nemzeti Galéria és a Petőfi Irodalmi Múzeum emlékkiállítása (1987)

Hegyi Loránd: Adalékok Kassák Képarchitektúrájának értelmezéséhez

szigorú tárgynélküliségével,a semmi másra nem hasonlító,semmiféle látványra nem utaló „abszolút kép" kategóriájával. Mivel az „esztétikai nevelés" kassáki koncepciója morális tartalommal telíti a művészi mozzanatokat, megoldásokat,ezért minden olyan irányzat,iskola, izmus megnyilatkozását, ami nem követi a „teremtő művészet" szigorúan tárgynélküli alkotásmódját,morális ala­pon ítél el. Az „abszolút kép" megteremtése nem csupán művészeti tett,hanem morális tett is, hiszen az „abszolút kép" feladata az ,,új embertípus",a „kollektív individuum" fel­nevelése, az egész társadalom morális átalakítása. Nem csupán a művészet és társadalom nem választható szét többé,hanem a művészet és a morál sem: a művészi cselekvés társa­dalmi és morális tett egyszerre, melynek végső célja egy új világrend megteremtése. Expanzionizmus,„esztétikai nevelés", közvetlen társadalmi hatékonyság,univerzalista értékszemlélet szorosan és egymást feltételezve kapcsolódik össze a Képarchitektúra elmé­letében.A Kassák-féle expanzionizmus társadalmi radikalizmusa eltér a malevicsi transz­cendens értékfelfogástól,ám mégis Malevics felfogásához áll közelebb a praktikus, napi cé­loknak alávetett „produktivista" művészet elutasításában.Az expanzionizmus tatlini fel­fogásától eltérően Kassák az „új embertípus" felnevelésén keresztül akarja kiterjeszteni a művészi cselekvés hatáskörét; s az univerzalista művészetfelfogás alapján a művészi cse­lekvést közvetlenül társadalmi cselekvésnek tekinti. A hatékonyság az „új világrend" érté­keinek demonstrációjában,az „új embertípus" felnevelésében,a „szociális tendenciájú életet kifejező kép" 3 3 megteremtésében nyilvánul meg. Mindezek a mozzanatok természetesen csupán adalékok a kassáki Képarchitektúra elmé­letének interpretációjához.Jelen tanulmányban nem foglalkozhattunk Kassák felfogásának történeti változásával,az 1920 és az 1926 közötti időszak művészetelméletének alakulásá­val,sem pedig a kassáki elvek és a kassáki művek konkrét összevetésével.így csupán tám­pontokat szolgáltathat a tanulmány a képarchitektúra jelenségének értelmezéséhez,anél­kül azonban, hogy magukat az egyes konkrét műveket a művészettörténeti elemzés egye­diségében vizsgálná.A képarchitektúrák konkrét képi valósága ugyanis sokkal komple­xebb, heterogénebb, mint az elmélet.A tiszta tárgynélküliség,a képen kívüli tárgyakra utaló motívumok mellőzése csak ritkán valósul meg maradéktalanul. Az elmélet logikájá­ból fakadó expresszionizmus-ellenességet a művekben gyakran egy heroikus érzelmesség váltja fel, az „új világ" „új embertípusának" felneveléséből fakadó elhivatottság emocioná­lis telítettsége. S a rombolás dadaista iróniája is felcsillan a geometrikus formák tiszta rend­jében, a széttöredezett tárgyi valóság motívumai összekeverednek az „új világrend" érték­szemléletét demonstráló egyszerű, racionális,tiszta formákkal.Talán éppen ez az elmélet­tel szemben kibontakozó - ösztönös - gazdagság az igazán sikerült képarchitektúrák hi­telességének alapja. 62

Next

/
Thumbnails
Contents