Csaplár Ferenc, Gergely Mariann, György Péter, Pataki Gábor szerk.: Kassák. A Magyar Nemzeti Galéria és a Petőfi Irodalmi Múzeum emlékkiállítása (1987)
Hegyi Loránd: Adalékok Kassák Képarchitektúrájának értelmezéséhez
miféle napi aktualitásra,érdekre,hiszen feladata éppen az egyetemes hatékonyság,az ,,új világ" általános értékrendjének demonstrációja. Az autonómia tehát itt nem úgy jelentkezik, mint az expresszionizmusban - melyet Kassák többször bírál,felfogásából adódóan logikusan : individualizmusa és a polgári intellektuel autonómiára való törekvése miatt az autonómia az egyetemes érvényességek manifesztációja miatt nem kapcsolódhat napi aktualitásokhoz, politikai, ideológiai és gazdasági,technikai igények közvetlen kielégítéséhez. Azt is világosan kell látnunk, hogy a korszakban benne éltek és hatottak az expanzionista művészeti eszmék; ez azonban nem jelenti azt, hogy a különféle csoportok, irányzatok azonos módon értelmezték az „életbe belépő" művészet eszményét. Kassák Képarchitektúrája legalább annyit örökölt a dadaizmus harcosan destruktív expanzionizmusából, mint amennyit átvett a szovjet-orosz konstruktivizmus, produktivizmus programjaiból. Ugyanakkor Kassák gondolatrendszerében erősen jelen van a malevicsi szuprematizmus transzcendens értékfelfogása, illetve az ebből következő - új módon meghatározott - autonómia elve. Ez az új módon meghatározott autonómia az egyetemes értékekként tételezett új világszemlélet és értékrendszer demonstrációjára alapozza a művészetet.Amikor Kassák célnélküliségről beszél,vagy a művészet örök létéről, illetve a művészetet úgy határozza meg, mint a „jelenlevő élet szintézise",azaz a legmagasabbrendű cél,ami már öncélként tűnik fel - hiszen az „egészre" vonatkozik,az „új világrendszer" értékeit demonstrálja -, akkor sokban a malevicsi szuprematizmus ,,tárgynélküliség"-eszményével rokon felfogást vall magáénak. Malevics így fogalmaz: „A szuprematista tárgynélküliség, mint praktikusan alkalmazhatatlan Semmi,az ember lényegévé és igazságává válik,annak minden cselekedetében. A festő felismerte, hogy tevékenysége kívül áll a gyakorlati tárgyiasságon. A festészet úgy él és alkot, mint maga a természet, nem ismer többé praktikus-utilitárius célokat." 2 7 A „romantikus célkitűzésektől",vagy a napi aktualitások praktikus céljaitól megszababadított új művészet Kassák és Malevics felfogásában egyaránt egy új valóságot teremt. Ennek az új valóságnak a szellemi alapja, eszmei háttere az „új világrend" értékrendszere, mely az egyetemes Egység és harmónia törvényein alapul. Ebből a felfogásból adódik mindkettőjük művészetszemléletében a tárgynélküliségre való törekvés (azaz nem a természeti látványt visszaadó,sem pedig az egyéni psziché partikuláris tartalmait kifejező formavilág kialakítása); azaz egy semmi másra nem „hasonlító" és önmagában megálló,építményes rend képi megteremtése. Az önmagában megszerkesztett,a világ lényegi harmóniáját demonstráló építmény,egy szellemi architektúra mindkettőjük számára ténylegesen létező valóság, a létező valósággal szemben megvalósuló „lényegi" valóság. A megvalósuló vizuális mű mennél kevésbé kapcsolódik a látványhoz,a természeti jelenségek látható képéhez, annál inkább vonatkoztatható az elvont,egyetemes érvényű minőségekre.Ugyanez érvényes az expresszivitás megtagadására is: minél kevésbé jelenik meg a műben az egyéni psziché,az elszigetelt ember érzelemvilága,annál inkább egyetemes értékeket manifesztál a mű. Kassák az „expresszionisták közül legmesszebbre jutott", Kandinszkij művészetét is - logikai szigorral és már-már dogmatikus merevséggel - utasítja el: az „új világ" megteremtésének hiánya miatt. A Képarchitektúra manifesztumában ezt írja: „Az expresszionis60
