Csaplár Ferenc, Gergely Mariann, György Péter, Pataki Gábor szerk.: Kassák. A Magyar Nemzeti Galéria és a Petőfi Irodalmi Múzeum emlékkiállítása (1987)

Hegyi Loránd: Adalékok Kassák Képarchitektúrájának értelmezéséhez

perspektívája felé fordul. Semmi más vágya nincs, mint hogy ebben az életben a gazdasági alapok és fizikai életgyökerek mélységébe érő újatkezdéssel vegyen részt A konstruktív művészet ezt a kollektíven funkcionális viszonylatot érzékíti meg." A tényleges társadalomalakító folyamatokba bekapcsolódó - vagy bekapcsolódni vágyó - konstruktív művészet „Építkező akaratnak érzi magát, mert távlataiban eggyé vált a kommunizmus roppant alkotó munkaközösségével és teremtő örömeivel" - jelenti ki Kállai Ernő.

1

9 Az egyes konstruktivista mű,egy képarchitektúra megalkotása tehát messze önmagán túlmutató jelentéseket demonstrál a Képarchitektúra teoretikusai szerint.Sőt, léte értelmét egyenesen ebben a „kollektíven funkcionális viszonylatokat megérzékítő" funkcióban látják. Kassák elméleti írásaiban az expanzionizmus,illetve a műalkotás,a művészi cselekvés univerzalista felfogása mindvégig összekapcsolódik egy látens transzcendentalizmussal is, aminek következtében a Kazimir Malevics szuprematizmusának elvont értékprezentációjával némiképp rokon mozzanatok (is) feltűnnek nem teljesen homogén rendszerében. A malevicsi „tárgynélküliség" mindenfajta gyakorlati hasznosságot kiiktató,mindenfajta tényleges,fizikai expanzionizmusnak hátat fordító,transzcendens felfogása és miszticizmusa idegen ugyan Kassáktól, mégis számos ponton megjelenik az expanzionizmus elvont, áttételes,a gyakorlati feladatokhoz és konkrét társadalmi „beavatkozásokhoz" nem kötődő, a Képarchitektúra szellemi mozgásterét tudatosan nyitva hagyó,absztrakt kategóriákkal meghatározó értelmezése. Mintha megcáfolná saját magát, illetve a valóság „negatív esztétizálásának" antiművészeti programját,amikor kijelenti Kassák: „A művészet soha nem kezdődött,és soha nem ér véget"

2

0 Jó néhány antiművészeti megnyilatkozás hirdette már meg a művészet halálát illetve jó néhány expanzionista megnyilatkozás proklamálta a művészet feloldódását az életben,a gyakorlati cselekvésben,a termelésben,a ténylegesen felépítendő „új világ" megteremtésében.Ahogy Camilla Gray írja: „...Tatlin és a meggyőződéses kommunista Rodcsenko ragaszkodtak ahhoz, hogy a művésznek technikussá kell válnia; s hogy az lenne a feladatuk,hogy gyakorlatban tanulmányozzák a modern ipar szerszámait,eszközeit és anyagait,

s ezzel erejüket közvetlenül a proletariátus hasznára fordítsák.A művész-mérnöknek alkotó módon kellene beleavatkoznia a hétköznapi életbe,

s a munkát művészetté, a művészetet pedig munkává kellene átalakítania.,A művészetet az életnek' volt Tatlin jelszava,

s a későbbi konstruktivistáké is,de nem abban a naiv-szentimentális értelemben, ahogy korábban a peredvizsnyikek és az Abramcsevo-kolónia tagjai a .művészetet a népnek' mottóval a paraszti munkát idealizálták.A konstruktivisták reményei sokkal inkább a gépek erejére támaszkodtak,ami felszabadítja az embert a munka rabszolgaságából és lehetővé tesz számára egy új,alkotó munkát.A munkafolyamat összeköti a művészt és a mérnököt, mivel a művészetet éppen úgy, mint az ipart a gazdasági és technikai törvényeknek kell meghatározniuk,

s mivel mindkét folyamat végcélja a kész mű,a tárgy."

2

1 Ezzel szemben Kassák mindvégig megőrzi a Képarchitektúra függetlenségét,a művészet öncélúságát - természetesen egy „új öncélúság" értelmében -, még akkor is, ha a Képarchitektúra manifesztumában elkötelezi magát egy új értékrend demonstrálása és egy „új vi58