Csaplár Ferenc, Gergely Mariann, György Péter, Pataki Gábor szerk.: Kassák. A Magyar Nemzeti Galéria és a Petőfi Irodalmi Múzeum emlékkiállítása (1987)

Hegyi Loránd: Adalékok Kassák Képarchitektúrájának értelmezéséhez

sége,az érzéki-konkrét forma iránti közömbössége,azaz a műalkotás folyamatának intellektualizálódása. Ha műtárgy bármi lehet (ezt példázza a gyári késztermék),akkor mi adja meg mégis a műalkotás értelmét,mi különbözteti meg a művészi aktust a nem-művészi aktustól? Duchamp válasza egyértelmű: az új műalkotás nem a műtárgy érzéki-konkrét-vizuális megteremtése,hanem egy intellektuális modell demonstrálása. A behelyettesíthető, kicserélhető gyári késztermék csupán rákérdez arra,hogy mitől válik műtárggyá egy tárgy, hogy miképpen működik a művészeti értékelés mechanizmusa,

s ezen keresztül magát a fennálló művészetfogalmat, művészeti intézményrendszert vizsgálja. Ahogy Hans Richter írja Duchamp „Ready-made"-jeiről: „Duchamp ,

Ready-made'-jeinek értéke gondolati koncepciójukban és a belőlük levonható következtetésekben van. Ezek a művek,ahogy ezt ő maga mindig hangsúlyozta,nem művészeti,hanem antiművészeti alkotások, nem érzéki, hanem gondolati tapasztalatok eredményei. Értelmüket tehát ezen tapasztalatok megismerése adja,annak megismerése,ami hozzájuk vezetett és annak az útnak,ahová ők vezetnek tovább."

2 Richter szerint tehát a ,,

Ready-made" olyan műalkotás,ami egy gondolati folyamatot és következtetéssort demonstrál: ha a műtárgy kicserélhető,nem a hagyományos minőségek szerint meghatározható,akkor mi tesz valamit műalkotássá? S hogyan határozható meg a művészet,ha a műalkotás fogalma bizonytalanná vált? S miképpen működik a művészeti intézményrendszer - és az annak alapjául szolgáló értékrend -, ha a művészet fogalma bizonytalanná vált? Ezek alapján pedig hogyan határozható meg a művész szerepe,feladata, fontossága,mi lehet a művészi munka értelme és értéke? Duchamp kérdéseit a ,,

Readymade" műalkotás demonstrálja,ami a művészeti modell érvényességét önmaga műtárgyként való szerepeltetésével teszi kérdésessé. A műalkotás tehát egy fennálló értékrendszer és egy erre ráépülő intézményrendszer érvényességére kérdez rá.Joggal mondja Robert Lebel,hogy: ,,A Ready-made alapvetően tehát az értékfogalom visszautasítása."

3 Ez kétségkívül a duchamp-i antiművészet egyik legfontosabb tartalma.Ugyanakkor a távolabbra vezető - és témánk szempontjából most fontosabb - mozzanat a tagadáson keresztül megnyilatkozó új típusú műalkotás kialakításának igénye,illetve a műalkotás és a művészeten kívüli valóság direkt összekapcsolásának jelensége. Amikor az antiművészet új módon határozza meg a művészet funkcióját - azaz a művészetet egy gondolati folyamat demonstrációjaként,nem pedig autonóm érzéki-konkrét műtárgyak létrehozásaként, individuális önfeltárulkozásként értelmezi -, akkor az egyes művészi cselekvés és a tágabb,általános művészeti, kulturális szféra között direkt kapcsolatot tételez fel. Az új művészet egy újfajta művészeti kommunikáció része tehát. Ez újfajta művészeti intézményrendszerek megteremtését kívánja meg. Erre számos példát találunk az antiművészet történetében,a zürichi „Cabaret Voltaire" dadaista programjaitól egészen a berlini Dada nemzetközi akcióiig, mint amilyen pl.az 1920-as „Első Nemzetközi Dada-Vásár" sajátosan antiművészeti „Gesamtkunstwerk"-je volt.

4 Mindezek a jelenségek azt mutatják,hogy a dadaizmus,jellegzetes antiművészeti mozgalomként,a hagyományos 52