Csaplár Ferenc, Gergely Mariann, György Péter, Pataki Gábor szerk.: Kassák. A Magyar Nemzeti Galéria és a Petőfi Irodalmi Múzeum emlékkiállítása (1987)

Tomas Straus: Kassáki impulzus - néhány rejtett összefüggés (Ford.: Véghné Rassay Márta)

tási képesség, utilitarista szemlélet és manuális készség kiszorítja az 1916-os év ösztönzőinek nagy ismeretelméleti projekcióit. A fiúk zajosan, ravaszul és sokoldalúbban tevékenykedő nemzedéke eközben jobban magára vonja a kor közönségének figyelmét, mint tette ezt az apák generációja. A művészettörténet végső ítélete azonban nem azonos a két háború közötti korízléssel. Az idősebbek utópista retorikája gyakran meglepően konzekvensebbnek és tartósabbnak bizonyul ma, mint a társadalmi igényeket közvetlenül megcélzó „gyakorlati emberek" és művészetet „csinálok" seregének érvelései. Meg kell csodálni többek között a „művészet ezoterikusainak" társadalmi-politikai ösztönét. Bálint Györggyel folytatott polémiájában (de már egy negyed századdal korábban Kun Bélával való vitájában Kassák megfogalmazza elméletét a társadalmilag kifejlődött individuumról. A szocialista harcnak nem célja, hogy az emberek strukturálatlan tömeggé váljanak, hanem, hogy a társadalom differenciálódjék a történelmileg lehetséges és konkrét humanizálódás folytán - hirdeti Kassák 1942-ben. Absztrakt-monolitikus fogalom helyett a tömegről alkotott képzet differenciálódását és az embereket egyesítő,de egyúttal el is választó,biológiai-antropológiai,nemzeti,vallási, gazdasági és kulturális érdekek megfogalmazását sürgeti a művészet eme teoretikusa. A szocializmus,mint a humanizmus kezdeti kifejezése,később - nem véletlenül - tudománnyá és racionálisan szervezett mozgalommá válik. Az új minőség ekkor spontán kiindulási pontja ellen fordul,az új társadalom nevében,a nem differenciálódott tömeg és az individuumok egyszerű halmaza ellen, magyarázza Kassák egy remekül megfogalmazott jóslatában, mely a magyar gyakorlati tapasztalat valóságát negyven évvel megelőzni látszik.

3 A szélesebb szociológiai koordináták letapogatása Kassák számára azért volt fontos, hogy tisztán lásson a művészet immanens stíluskérdéseinek megítélésében. A radikális következetesség ellenére, mely a húszas években az új kollektív stílusfelfogás bélyegét viselő elméleti nézeteit és alkotásait jellemzi, Kassák a művészetet mindig egy sajátos lélektani, önmaga arcélét megrajzoló műveletnek, úgyszólván a „szellem architektúrájának" tekintette. Sohasem engedett a funkcionalizmus teóriája kísértéseinek, mely 1927 után a konstruktivizmus második hullámával általánosan elterjedt. Kassáknak a negyvenes években táplált meggyőződése szerint a kifejezés individuális dimenziói és eltérései nemcsak hogy öszszeegyeztethetők a stílus kollektív kiindulási bázisával, hanem egyenesen a művészi stílus kibontakozásának értelmét és célját képezik. # „Az első híreket Önről - bizony már igen régen,majdnem egy emberöltővel ezelőtt Sophie Täuber, hozta nekem, miután Bécsből visszatért. Hozott Öntől egy munkát is, amit mi itt,akár egy ikont, nagy lelkesedéssel hordoztunk magunkkal.Szándékosan neve33