Csaplár Ferenc, Gergely Mariann, György Péter, Pataki Gábor szerk.: Kassák. A Magyar Nemzeti Galéria és a Petőfi Irodalmi Múzeum emlékkiállítása (1987)

Andrási Gábor: Látvány és konstrukció. Kassák Lajos festészete 1950-1967 között

vírozott tus tónusaira épülő képek sorozata született így; zilált rétek,csapzott bokrok, düledező kamrák, bódék,egymáshoz lapuló házak. Kassák festészetében 1950-54 között megfér egymással a tudatos látvány-analízis és a szinte naiv közvetlenség,a nyomasztó-fülledt atmoszférában piszkosan-szürkén szenvedő táj,és a puha-párás barnák melegét sugárzó bensőséges asztali csendélet,

s olykor mindez ötvöződik a Gadányi figura-festészetéből táplálkozó finoman klasszicizáló hangvétellel. Az 1957-es Tavaszi Tárlaton

1

1 azonban Kassák ismét - frissen festett - absztrakt képpel vett részt. Bár még további tíz esztendőn át hasonló felfogású műveivel önálló kiállításon idehaza nem jelentkezhetett Kassák élete utolsó évtizedében újból kizárólag absztrakt műveken dolgozott. A ,.váltás" okait tévesen keresnénk a hazai konszolidáció,a sokat hangoztatott „megváltozott légkör" jelenségcsoportján belül,hiszen tudjuk,hiába volt Kassák elismert „klasszikus" író és költő, képzőművészeti tevékenységét „hivatalos bizalmatlanság" övezte, és műveit csak halála évében állíthatta ki a Fénye s Adolf-terem ben. Öregkori absztrakciója - túl a belső ösztönzőkön - sokkal inkább köszönhető annak a Nyugat-Európából induló folyamatnak, mely nyomán rendkívül megnőtt a művészettörténeti és kommerciális érdeklődés a tízes-húszas évek „fehér foltjai",a kelet-európai klasszikus avantgarde iránt. A kevés életben maradt egykori pionír között Kassák előkelő helyzetet élvezett; régi kapcsolatai egyszerre felelevenedtek,

s az a különös helyzet állt elő,hogy míg idehaza festészetéről alig,vagy egyáltalán nem vettek tudomást,addig egymást követték nyugat-európai kiállításai (1960; '62; '63: Párizs, 1965: München,Genf, 1966: New York, London, Köln, Zürich,Torino,Párizs). A nyugat-európai múzeumokés magángalériák ezekben az években kezdték Kassák-művekkel is gyarapítani gyűjteményeiket. Az érdeklődés persze mindenekelőtt a húszas évek Kassákjának,a korai konstruktivistának,a képarchitektúrák festőjének munkáira irányult. Látnunk kell: öregkori absztrakciója alapvetően megváltozott; lényegileg különbözik korai műveitől. Hiszen amit Bálint Endre a békásmegyei korszakkal kapcsolatban ír „...mintha Kassák,a lírai költő képben festené meg verseit"

1

2 -.tökéletesen áll az idős mester absztrakciójára is. Ekkor költészete és festészete párhuzamosan halad : bensőséges, szubjektív hangú verselés és hangulatfestészet - mely ezúttal az absztrakció formanyelvén szólal meg. Kassák lírai absztrakciójában nyoma sincs a konstruktivizmus világnézeti expanziójának és szigorának,a képarchitektúrák geometrizáló puritanizmusának; ellenkezőleg: helyenként kifejezetten puha tónusfestészet,furcsa,teljességgel „szabálytalan",sokszor biomorf elemekkel,sőt „írás"-szerű gesztusnyomokkal.Személyességét még akkor is megőrzi, mikor kizárólag mértani alakzatokat komponál képpé. Az egykori,a jövő új arculatát műveivel előlegezni-kijelölni kívánó konstruktőr most mindenekelőtt önmagára figyel,alkotásai „...a jelenre vonatkoznak,egy kiteljesedett élet érett gyümölcsei.(...) Mondanivalójuk a belső világ."

1

3 E fokozott személyesség következtében festészete olykor határozottan szürreális vonásokat mutat.Ilyenkor feltűnő rokonságba kerül az absztrakt szürrealizmus LossonczyTamást idéző „barbár-geometrikus" változatával (Kassák Lossonczy festészetét „lírai megnyilatkozás"-ként értékelte 1947-ben.

1

4) Teljes félreértés tehát a 115