Andrási Gábor szerk.: „... fejünkből töröljük ki a regulákat" Kassák Lajos az író, képzőművész, szerkesztő és közszereplő (PIM-Kassák Alapítvány, 2010)
Szolláth Dávid: A forradalmárnő
típussá sűrített regényszereplő megformálása. Az irodalmi művek maguk is szolgáltathatnak szerepmintákat, és ezek olvasók vagy olvasógenerációk számára életvezetési, önformálási mintákká válhatnak. Gondolhatunk a klasszikus példára: a Werther-kultuszra, a sárga mellény divatjára és a stilizált öngyilkosságokra. ' Említhetnénk a bohém tizenkilencedik századi figurájának nem kevésbé kézenfekvő példáját. Ebben az esetben is olyan szociokulturális jelenségről van szó, amelyben az esztétikai minta társadalmiasult, hiszen a bohéméletforma definiálásában, kanonizálásában és népszerűsítésében irodalmi művek jócskán részt vettek. 4 Vessünk egy pillantást a forradalmárnő-szerep egy másik, nem kevésbé kritikai ábrázolására, Németh Andor Szántó Juditról szóló maliciózus soraira: „Nem szerettem Juditot. Úgy járt-kelt a világban, mintha plakátról lépett volna le. A plakát nyúlánk, szalmaszőke hajú, keményarcélű hölgyet ábrázol, olcsó fekete marokenben, aki haragosan néz a világba. Alatta: Fel afejjel proletár - ellenséges szemekfigyelnek. Ilyen volt: szegénységével hivalkodó, lakkozott körme hegyéig osztálytudatos nő, au goût américain, egy forradalmi filmscenárió Jeanne d'Arcja, Turnovszky rendezésében. A gőgre szüksége volt, hogy össze ne roppanjon. Nappal esernyőket csinált, este begyújtott, takarított, mosott, foltozott, merev mozdulatokkal, a nagy leszámolásról álmodozva, mint a brechti matrózlebuj kiszolgálólánya. Igen, Judit is azt a választ adta volna, ha a kalózhajó kapitánya megkérdezi tőle, kit húzzanak fel: Mindet". s Aligha tarthatjuk ezt a néhány piszkálódó sort az életrajzi Szántó Judithoz visszavezető dokumentumnak, és éppilyen irreális volna 3. A Werther-láznak nagy szakirodalma van az olvasástörténetben. Itt talán elég Jäger tömör megfogalmazását idézni: „így lett Goethe Werf/ierjéből (1774) az olvasási őrület díszpéldánya, mivel az olvasók esztétikai távolságtartás nélkül élet ük i rányadójaként és segítőjeként használták." Jäger, Georg: Történeti olvasmány- és olvasókutatás, in: Monok István (szerk.) A könyves kultúra XIV-XVII. század / II. Válogatás a német szakirodalomból, Szeged, 1997, http://mek.oszk. hu/03200/03239/html/01.htm. 4. Bourdieu, Pierre (1998): Lesrègles de l'art. Genèse et structure du champ littéraire. [1992] Paris: Éditions du Seuil, 98-99. 5. Németh Andor: József Attila, (s. a. r.: Réz Pál) Gondolat, 1989, Budapest, 90.
