Andrási Gábor szerk.: „... fejünkből töröljük ki a regulákat" Kassák Lajos az író, képzőművész, szerkesztő és közszereplő (PIM-Kassák Alapítvány, 2010)
K. Horváth Zsolt: A munkáskalokagathia pillanata
mi az a Punalua - persze, mert Engels műveit nem olvasták. Engels A család, a magántulajdon és az állam eredete című művében (...) fontos fordulatnak tartja a polinéziai Punalua család megjelenését, mint ősi kommunisztikus települést, a csoportházasságnak egy fejlett formáját (...). Engem főleg a Punalua szó ragadott meg, mert a család tagjai Punaluának szólították egymást, ami kedves társat jelent. E köré a szó köré mítoszt fontam (...)." 2 7 Palasovszky nyelvi leleménye valóban nagy hatást ért el a korszakban, számtalan memoár tanúskodik erről. Román egyértelműen, de még Vas István is elismeri, hogy egy időben komoly hatást tett rá a Punalua- és a Zn-ciklus, sőt egy ízben még a szintén a költő által szervezett Cikk-cakk estekre is elment, még ha később - Palasovszky átütő sikerét látva - már „Ady hulladék"-ának, illetve „korai korszakának legfelületibb nagyotakarás"-ának nevezte Palasovszky poétikáját. 2 8 Bárhogyan is van, a Punalua valóban hatásos volt, s lehet valami abban, hogy nem annyira a nyelvi megformálás, mint inkább az Engelstől, illetve Morgantől átemelt és átlényegített „Punalua" szó mágikus, kórusban való ismételgetése gyakorolt lenyűgöző hatást. Ebben pedig a szexualitásra, illetve a női nemi szervre tett, alig-alig rejtett utalás volt a döntő; ezért volt megbotránkoztató a cím, ezért nevezték dionüszoszian mámorosnak kiejtését, s ezért háborodtak föl „a maradiak". A performativitáson túl azonban vegyük észre a szó egyéb konnotációit is, amit épp Palasovszky tár fel az idézett részletben. Vagyis a „Punalua" magában foglal egy vágyott - a zárt, neutrális család polgári mintáját meghaladó - családformát, s kimondatlanul is a polgári szexualitást teszi meg bírálata tárgyává. Engels - klasszikus XIX. századi, evolucionista megközelítésben - a család „történeti fejlődésével" kapcsolatosan valóban Morgan kutatásaira hivatkozva állít fel egy tipológiát, s ennek igen 27. Palasovszky Ödön: Hírnökök fogadtatása, in: A lényegretörő színház, Budapest, Szépirodalmi, 1980, 195. (Hozzátehetjük még ehhez, hogy Engels müvének magyar fordítása szintén Justus Pál munkája.) 28. Vas, i. m., 303-304.
