Andrási Gábor szerk.: „... fejünkből töröljük ki a regulákat" Kassák Lajos az író, képzőművész, szerkesztő és közszereplő (PIM-Kassák Alapítvány, 2010)

K. Horváth Zsolt: A munkáskalokagathia pillanata

K. Horváth Zsolt A munkáskalokagathia pillanata Költészet, társadalomkritika és a munkáskultúra egysége: Justus Pál és a Munka-kör

1 És azért Indítok ki majd mind az emlékezet rostáján s kimaradtok az egymásbafogózó kezek acélgyürüjéből, mint ahogy kimaradtunk mi a ti szavatokból, fületekből és szemetekből amik ezerszer hallják-látják: mert elfelejtettétek az embert s ezerfájdalmú zokogását. Justus Pál: ítélkezés némely költőkön (1928) Amennyiben valaki felüt egy latin-magyar szótárt s a „iustus" szó jelentéseinél kihajtja az oldalt, ezt találja: „jogos, törvényszerű, szabályos", míg a másodlagos jelentéseknél ezt: „igazságos, helyénvaló". Justus Pál kapcsán sok minden igaz lehet, kivéve a szótár fenti meghatározását. Nem jogosan s egyáltalán nem törvényszerűen ítélték el 1949-ben a Rajk-per VIII. rendű vádlottjaként ezt a legkevésbé sem szabályos embert, aki meglehetősen fiatalon, hatvanéves korában, 1965-ben Temesváron hirtelen meghalt. Az utókor - folytatva e frivol „filológiát" - a legkevésbé sem volt igazságos ezzel a páratlanul tehetséges, sokszínű, enciklopédikus műveltségű emberrel, aki költőként tűnt fel az 1920-as évek közepén, majd elmélyült társadalomkritikusi aktivitásával hívta fel magára a figyelmet az Együtt és a Munka című folyóiratokban. Vagyis, befejezve a szótári jelentés bírálatát, úgy is fogalmazhatnánk, hogy életművének helye a kulturális emlékezetben s kritikai megítélése a legkevésbé sem helyénvaló. Ez persze, tehetnénk hozzá, nem a szótár hibája. 1. A tanulmány megjelent a Café Bábel, no. 56 (2008), Munka című tematikus számában, 151-163.