Andrási Gábor szerk.: „... fejünkből töröljük ki a regulákat" Kassák Lajos az író, képzőművész, szerkesztő és közszereplő (PIM-Kassák Alapítvány, 2010)

G. Komoróczy Emőke: Kassák aktualitása - szellemének továbbélése az ezredvégi (új)avantgárdban

útjára első „küldeményeit": a mail-art külföldi képviselőivel alakított ki kölcsönös kapcsolatot. A nyolcvanas években ő lesz e műfaj legaktívabb hazai képviselője (postai küldemények, ironikus-abszurd reflexiók, „üzenetek" a network-hálózatban, szitanyomatok, saját maga készítette bélyegek, öntapadós címkék, pecsétek mintegy 70 nyomóformával, különböző színekben, méretekben a levélküldemények borítékján mint „üzenetek", többnyire angol szavakkal). Utolsó Post Cardjai a nyolcvanas évek derekán készültek; azóta egyre inkább az akcióművészet kerül előtérbe nála. A kilencvenes évek folyamán újraéledt hang- (zaj-) költészete; CD-ket, lemezeket jelentet meg. Számára a művészet kísérleti bázis, „próbaterep" - ezért maradt örök fiatal, mint Kassák, a mester. Mindezzel együtt a hazai (új)avantgárd egyik legeredetibb személyisége, a folyton változó művészet folyton változó megtestesítője. A nyolcvanas évek (új)avantgárd virágkorát tehát közvetlen előzményként a párizsi Magyar Műhely és az újvidéki Új Symposion élő példája, szervezőtevékenysége, Erdély Miklós és körének munkássága, valamint a fenti négy költői életmű „kísérletező" elszántsága, s mindezek viszonylag széles rétegekre ható kisugárzása készítette elő. Tágabb értelemben azonban a történeti avantgárd - ez idő tájt még „tiltott" - szellemisége inspirálta az ifjabb nemzedékeket, hogy benne keressenek támaszt és érveket tiltakozó/lázadó attitűdjükhöz. A korszak általános rossz közérzete, a tehetetlenségérzet is hozzájárult a különböző fiatal értelmiségi csoportok felismeréséhez, hogy az egész „rendszer" kátyúba jutott; változtatni kell (akcioniztnus). így a kontinuitás-diszkontinuitás jegyében a korábbi eredmények átmentődnek a következő évtizedre - miközben számtalan új jelenség is feltűnt a horizonton. Az ifjú alkotók rádöbbentek: ahhoz, hogy egyáltalán szóhoz juthassanak, egyfajta „modus vivendit " kell kialakítaniuk. így hát ironikusan fölülemelkedve az „elfogadhatatlan realitáson", a „jelben létezés méltóságá"val (Petőcz András) ragaszkodnak különállásukhoz. Ok is Kassákot tekintik az Atyának, de már mint eleven hagyományt, Mesterként tisztelik Erdély Miklóst, a hatvanas-hetvenes évek avantgárd alkotóit s a Magyar