Andrási Gábor szerk.: „... fejünkből töröljük ki a regulákat" Kassák Lajos az író, képzőművész, szerkesztő és közszereplő (PIM-Kassák Alapítvány, 2010)
Deréky Pál: Avantgárd a semmiben?
munkát 6, amelyben összehasonlítja a három évvel későbbi ArpLiszickij-féle izmustörténettel). Szóval van is valami, meg nincs is semmi fogható, ez a kutatás állása már néhány évtized óta. Hozzátartozik a téma kutatottságának állapotához, hogy Peter Weibel - művész és művészettörténész, kurátor, kiállításrendező, számtalan elméleti munka szerzője, a világhírű karlsruhei Művészeti és Médiatechnológiai Központ igazgatója - már a kilencvenes években átfogó leírást és értékelést készített a Ma anyagáról és a Kassák-kör bécsi tevékenységéről, ami néhány apróbb tévedéstől eltekintve máig érvényes. Rendkívül plasztikus képet ad a magyar avantgárd - főleg művészet - kiterjedt nemzetközi kapcsolatrendszeréről is a húszas években. Ebből a nagy tanulmányból, amely megtalálható monumentális könyvében és újabban magyarul is olvasható, mégsem kapunk választ arra a kérdésre, hogyan vált lehetségessé a kassáki robbanás egy olyan környezetben, abban a korabeli Bécsben, amelyről számos odalátogató vagy ott megforduló művész leveleiben vagy visszaemlékezéseiben egyaránt csak a legrosszabbat nyilatkozza, a bécsi légkört az avantgárd szempontjából végtelen szürkeségként és unalomként jellemezve (például Moholy-Nagy, Doesburg vagy Marinetti). Mind Bogner, mind Weibel hangsúlyozza, hogy Bécs művészeti és szellemi élete egyáltalán nem volt légüres tér az 1920-as években - gondoljunk például az akkoriban indult Bécsi Körre -, de ők is megmaradnak a névsorolvasásnál, akárcsak a magyar kutatók. A probléma lényegét abban látom, hogy mivel az első világháború után határvárossá vált Bécs nem volt metropolisz, nem tudott olyan pezsgést produkálni, mint Berlin vagy Párizs, s e „keret" híján nem tudott egésszé összeállni annak idején az avantgárd, közelebbről a konstruktivista teljesítmény, és ezért azóta is rendre kimarad a nagy áttekintésekből. Azonfelül tény, hogy a két ország kutatói nem végeznek kompatibilis munkát. 6. Gudrun Ratzinger: Bildtexte und imaginäre Ausstellungen: die Kunstpublikationen Buch neuer Künstler und Die Kunstismen, Wien: Magisterarbeit, 2004. 7. Peter Weibel (Hg.): Jenseits von Kunst. Wien: Passagen, 1997, ill. Peter Weibel: Azidő vasfüggönye? A magyar konstruktivizmus bécsi fejlődéstörténete: MA 1920-1925. In: Juhász R.József-H. Nagy Péter (szerk.): A Kassák-kód. Szlovákiai Magyar írók Társasága: Pozsony, 2008, 84-107.
