Andrási Gábor szerk.: „... fejünkből töröljük ki a regulákat" Kassák Lajos az író, képzőművész, szerkesztő és közszereplő (PIM-Kassák Alapítvány, 2010)

Deréky Pál: Avantgárd a semmiben?

mivel Kassák ismerte Schönberg néhány expresszionista önarcképét, és stílusát az „elfolyó érzelemtócsák a hold alatt" kategóriába tartozónak ítélte, ezért undorral eltolta magától, akár József Attilát, akit azzal pöckölt le, hogy „rímes verset nem közlök". Schusny, Moreno és Hauer a Ma osztrák szerzői. Fennmaradt az 1925. március 22-i schwarzwaldsaali est programfüzete, ami egyúttal a Ma X. évfolyamának második száma is. Azoknak az osztrák művészeknek és művésznőknek, akik ott Kassákék dolgait előadták, a legtöbbje ismert, de mai tudásunk szerint csak ezen az egy ponton érintkeztek a Ma-körrel, részvételük semmiféle további következtetés alapjául nem szolgál. Az estről egyetlen bulvárlap tudósított tízsoros, gúnyos hangvételű szösszenetben, körülbelül ilyen stílnsban: „Hallotta már ön a Ma nevét valaha? Nem? Nem csoda, mi se hallottuk soha. Kócos, nagyhangú polgárpukkasztó társaságról van szó, akik teljesen érthetetlen...", és így tovább. Kassák Az izmusok történeté ben itt-ott ír Bécsről, de sok év megszépítő távlatából, és mindenfajta konkrétum nélkül, aminek esetleg nyomába lehetne eredni. Ugyanakkor tény, hogy hihetetlen anyagi bűvészmutatványok árán ugyan, ám folyamatosan megjelentette ott 1920 és 1925 között Ma folyóiratát - kiállításában és anyagában a világ egyik legjobb avantgárd lapját. Ott került sor a gyönyörű képarchitektúra-albumok és más Ma-mellékletek kiadására; ott jelent meg szintén nagyon igényes külsővel a 2x2, A ló meghal a madarak kirepülnek faltól falig nyomott, csillagokkal strukturált ősváltozata, két Kassák-képarchitektúrával a szövegben, és ott jelent meg két nyelven az Új művészek könyve / Buch neuer Künstler (amelyről nemrég írt egy fiatal osztrák művészettörténész terjedelmes tengelyek körüli elforgatásaiból és megfordításaiból összesen 48 lehetőséggel számolhat. E totális szervezettség ellenére a megszólaló mű a véletlenszerűség benyomását kelti, s az atonalitást testesíti meg. A dodekafonia szabályait Arnold Schönberg dolgozta ki. Az oktávszakasznak 12 azonos értékű hangja van, azoknak sorát (Reihe) a zeneszerző előre kialakítja, amitől nem térhet el, nem hagyhat ki, új sort csak az előző elhangzása után kezdhet. Hangzatvilága a sor hangjainak időbeli eltolásaiból alakul ki. Ennek érdekében a ritmikát a zeneszerző változtatja. (http://www.kislexikon.hu/dodekafonia.html, 2009. március 11-én)