Andrási Gábor szerk.: „... fejünkből töröljük ki a regulákat" Kassák Lajos az író, képzőművész, szerkesztő és közszereplő (PIM-Kassák Alapítvány, 2010)

Sasvári Edit: „A mi kultúránk nem lehet más itthon, mint külföldön"

1959-1960-ban kevés magyar művész állíthatott ki nyugat-európai fővárosban,

7 a magyar művészet gyakorlatilag nem volt jelen az európai művészeti életben. A korabeli viszonyok között egy külföldi kiállítás létrejöttét - ha az nem az állami, központi akarat iniciatívája volt - bonyolult engedélyeztetési procedúrához kötötték. Különösen így volt ez Kassák esetében. Munkáinak párizsi bemutatása ugyanis különleges problémát jelentett a kulturális irányítás számára. A 73 éves Kassákkal itt egy viszonylag fiatal hatalom állt szemben. Fiatal és agresszív, mert nemrég került uralomra, mégpedig igencsak zűrös körülmények között, és legitimációja is igen csak gyenge lábakon állt. Bár a rendszer a belpolitikában toleránsnak is igyekezett mutatkozni, de ahogy említettem, Kassák, mint független szellemű „ősforradalmár", bizonyos értelemben belső ellenség, ősellenség volt. Másrészt a Kádárrendszer nemzetközi megítélése a nyugati világban ekkor még a lehető legrosszabb volt, és nem ok nélkül. Kádáréknak először a belpolitikai stabilizációra kellett koncentrálniuk, de tudatában voltak annak, hogy legitimációs deficitjük nemzetközi téren még a hazainál is nagyobb. Tehát politikailag alapvetően érdekeltek voltak abban, hogy a világban kedvezőbb kép alakuljon ki Magyarországról. És hogy ennek kialakításában a kulturális önreprezentáció, illetve kulturális export milyen nagy szerepet játszhat, azt a Kádár-rendszer kultúrpolitikájának egész további története bizonyítja. De vajon mennyiben volt a politikai és kultúrpolitikai vezetés ennek tudatában már 1959-ben, és mekkora játéktér volt belpolitikai viszonylatban józan döntést hozni? Kassák absztrakt festészete a korai Kádár-rendszer szemszögéből még nem eshetett az ország kulturális önreprezentációjának kategóriájába. Ez akkor még a jövő zenéje volt.

8 Párizsba két ládában érkeztek meg a festmények, feltehetően 25 olajkép és egy mappa, 30 darab, különböző időben született rajzzal, akvarellel. PIM KM-lev. 442. 7. További kutatások tárgya lehetne, hogy az ötvenes-hatvanas évek fordulóján a magyar művészek közül kik, hol és milyen feltételek mellett állítottak ki Nyugat-Európában. 8. Érdemes összevetni, hogy Kassák személye - szinte egy időben - milyen megítélés alá került Nyugaton és itthon. Denise René szerint ez az esemény a magyar-francia kulturális kapcsolatok