Andrási Gábor szerk.: „... fejünkből töröljük ki a regulákat" Kassák Lajos az író, képzőművész, szerkesztő és közszereplő (PIM-Kassák Alapítvány, 2010)

K. Horváth Zsolt: A munkáskalokagathia pillanata

„A szabad szerelem - írja ismét Vas István -, az akkori legmerészebb ifjúság botrányt keltő jelszava, melyet a társadalom legnagyobb része a ziillöttséggel és elvetemültséggel azonosított, a mi szemünkben az egyedül erkölcsös szerelmi társulás volt, az egyetlen, amelyet nem mocskol be a pénz fertőzete. De ehhez a megoldáshoz közülünk csak Simon Palinak volt bátorsága - és alkalmas társa, mert Kati a maga részéről is fölszegett fejjel, s engedékenységében is büszke mosollyal fogott hozzá a kísérlethez. (...) Pali módszeresen, a maga tudományos romantikájával készült a feladatra; lexikonokat, orvosi könyveket olvasott, s a weimari köztársaság »Nemi kutató és tanácsadó intézetének kiadványait« (...). Pali mindenesetre a maga tudományosságának tulajdonította, hogy a kísérlet sikerült. (...) Engem (...) pedig megigézett a szépség és a tisztaság, a szerelem és az ifjúság egészséges mámora, és valamilyen tisztázatlan módon a magam számára is a boldogság ígéretét, a szép élet lehetőségét láttam benne."

3

2 E beállítódásának megfelelően Vas István - aki akkori önmagát félszegnek, oldódni képtelen individualistának rajzolja meg - írt is egy kisebb tanulmányt a kolozsvári Korunknak, amely alapvetően a polgárság lélektanáról szólt. A kéziratot megmutatta Kassáknak, aki rögtön meg is kérte, hogy tartson róla előadást a Munka-körben. Szerelme, Eti, akivel doktriner módon a szabad szerelem platformján álltak, azonban Justus Pál levele József Attilához, 1937, Petőfi Irodalmi Múzeum, Kézirattár 32. Vas, i. m., 346-347. A cikkhez lásd Vas István: A polgárság lélektanához, Korunk, 1929. november.