Andrási Gábor szerk.: „... fejünkből töröljük ki a regulákat" Kassák Lajos az író, képzőművész, szerkesztő és közszereplő (PIM-Kassák Alapítvány, 2010)
K. Horváth Zsolt: A munkáskalokagathia pillanata
Jelen tanulmány azonban nem Justus Pál korai, komplex munkásságát szeretné részleteiben megmutatni, mint inkább az ő alkotói, szervező modellje kapcsán az 1920-1930-as évek fordulóján működő, a munkáskultúrával és -mozgalommal kapcsolatban álló avantgardista körök tevékenységének sokszínűségét igyekszik tanulmányozni. A XXI. század elején, amikor az intellektuális communitas, a baloldali politikai hit és cselekvés, valamint a tömegekkel való érintkezés egységének eszméje elérhetetlennek, mondjuk ki: utópikusnak tűnik, időszerű lenne alaposabban górcső alá venni azt a hagyományt, mely ezt megvalósítani igyekezett, s rövid ideig talán tudott is. Az erről való beszéd, értekezés azonban az államszocializmus bukása után, az utókor politikailag homogenizáló tekintete miatt több szempontból is problémásnak tűnik. Talán jelképszerűen megemlíthető, hogy épp ebben a kulcsévben, 1989-ben halt megjustus Pálné Wagner Edith, aki élete harminchárom évét töltötte el Justus Pállal, s aki maga is ebből az avantgardista környezetből érkezett. 2 1989-cel egy olyan kor következett el, melyben - többek között - nehézzé vált a munkásmozgalomról és a munkáskultúráról, a két háború közötti baloldali mozgalmakról való beszéd helyzete; tegyük hozzá, akkor érthető okokból. A fal leomlásakor szinte automatikusan diszkreditálódott Európa keleti felén a baloldali gondolkodásmód (bár a nyugatin is jelentősen), s talán csak az ezredforduló környékén, az antiglobalizációs és különböző környezetvédő mozgalmak megjelenésekor, egy újabb, a rendszerváltástól nem érintett nemzedék kisebbsége kezdi szorgalmazni a kapitalizmusnak egy olyan kritikai szemléletét, mely szembefordul az „1989-es konszenzussal". Egyfelől a mából visszatekintve úgy tűnik, mintha 1989 minden korábbi állítást, értéket indulatból a visszájára fordított volna, s csak a távlat, a várakozási horizont megváltozásával tapasztalható elmozdulás, árnyaltabb, kidolgozottabb vélekedés. Másfelől hangsúlyozni 2. Justus Pál első felesége Verzsenyi Margit, a második, akivel harminchárom éven keresztül, élete végéig élt, Wagner Edith volt. Lásd Justus Pálné: Emlékeimből, Kritika, 1985/4. sz., 20-21. és Román József: Bálint Endre és az 'oppozíció', Budapest, CEU Press, 2004,7.
