Andrási Gábor szerk.: „... fejünkből töröljük ki a regulákat" Kassák Lajos az író, képzőművész, szerkesztő és közszereplő (PIM-Kassák Alapítvány, 2010)
Kókai Károly: Német nyelvű szövegek a bécsi Mában
A Ma utolsó száma - amely szintén 1925-ben jelent meg - a Das Junge Schlesien címet kapta. Ebben többek között Günter Hirschel-Protsch játszott fontos szerepet, aki a Junge Schlesien nevű művészcsoportot vezette. Hirschel-Protsch nem volt ismeretlen személy a Ma környezetében, hiszen már a Zene és színház számba is írt. Ez a „búcsúszám" is kétnyelvű, az első fele német, a másik fele magyar szövegeket tartalmaz, tehát Kassák itt is megpróbálta összehozni a két különböző nyelvi kultúrában élő publikumot. Ezek lennének a bécsi Ma azon számai, amelyekben német nyelvű szövegek találhatók. És ha újra feltesszük a kérdést: kinek szólt a Ma, akkor egyértelmű, hogy elsősorban a magyar nyelvű közönségnek (Magyarországon éppúgy, mint külföldön), ezen kívül a nemzetközi avantgárd képviselőinek, de érvekkel alátámasztható, hogy annak az osztrák közönségnek is, amelynek képviselői voltak például Robert Musil és Karl Kraus vagy a már említett Josef Matthias Hauer és Friedrich Kiesler. A reakciókat többé-kevésbé ismerjük 1 9, de még lehetne tovább keresni, milyen egyéb reakciók voltak ezekre a próbálkozásokra - a Ma, Kassák, a 20-as évek magyar avantgárdjának bécsi korszakára vonatkozó empirikus anyag felkutatása nem tekinthető lezártnak. Ennek kimerítő feltárása azonban olyan nagyszabású és rendszeres kutatómunkát igényelne, amelynek véghezvitelére a probléma nagyságrendje miatt eddig nem került sor. E munka megkezdése előtt azonban külön kell választani két kérdést. Az egyik az, hogy hogyan reagáltak azok, akiknek szólt a folyóirat, a másik pedig az, hogy milyen konkrét formai és tartalmi hatással volt a folyóiratra az a tény, hogy Kassák az osztrák közönséget próbálta vele elérni. A kérdés megválaszolása, hogy kinek szólt a Ma - mint láttuk -, a folyóiratban található. De nem csupán a folyóiratban, hanem például a terjesztésre vonatkozó adatokban, amelyeket esetleg meg lehetne találni Kassák levelezésében. Lehetséges, hogy maradtak fenn további 19. Erről lásd pl. Csaplár Ferenc: Kassák körei, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1987, 25.
