Andrási Gábor szerk.: „... fejünkből töröljük ki a regulákat" Kassák Lajos az író, képzőművész, szerkesztő és közszereplő (PIM-Kassák Alapítvány, 2010)

G. Komoróczy Emőke: Kassák aktualitása - szellemének továbbélése az ezredvégi (új)avantgárdban

hatása. A kiállításon szereplők - itthon vagy külföldön élők egyaránt - jó részének neve azóta fogalommá vált; többen képzőművészként, mások költőként kerültek a nemzetközi élmezőnybe. Hogy csak a legnevesebbeket említsük: a Műhely-triász mellett Erdély Miklós, Galántai György, Gáyor Tibor, Géczi János, Kovács Attila, Ladik Katalin, Lakner László, Maurer Dóra, Més-záros István, Molnár Katalin, Perneczky Géza, Petőcz András, Szentjóby Tamás, Székely Ákos, Szkárosi Endre, Szombathy Bálint, Tót Endre, Tóth Gábor, Zalán Tibor, ef Zámbó István. A kiállítás is igazolta, hogy a konceptuális, vizuális művészetben nincsenek éles határok a képzőművészeti és az irodalmi alkotások között. Az 1987-es év avantgárd előretörésének és az 1989-es politikai változásnak, a cenzúra hirtelen-váratlan eltűnésének köszönhetően a párizsi Magyar Műhely 1990-ben „hazaköltözött". A 75. (1990. márciusi) szám már Bécs-Budapest-Párizs hármas fókuszában jelenik meg; felelős szerkesztői (a Műhely-triász mellett) Petőcz András és Székely Ákos. Petőcz - belső viták miatt - már 1991 végén kivált a szerkesztőségből (neve az 1992. március 20-i számtól nem szerepel az impresszumban). A felelős szerkesztők (a Műhely-triász mellett) a továbbiakban Hegyi Lóránd,Juhász R.József, Székely Ákos, Szombathy Bálint, Tóth Gábor. A 100. ünnepi szám (1996. szeptember 20.) után az alapító szerkesztők átadták a lapot a fiataloknak (de a nevük a továbbiakban is fel van tüntetve rajta). Az 1996. december 20-i (101.) szám már csak budapesti szerkesztőséggel jelenik meg; a lapot Kovács Zsolt, L. Simon László, Somogyi Gyula, Sőrés Zsolt jegyzik. Az összetétel azóta nem sokat változott. Jelenleg a szerkesztők L. Simon László, Sőrés Zsolt, Szombathy Bálint; a szerkesztőbizottság tagjai: Josef Cseres, Juhász R.József, Kovács Zsolt. Mint látjuk tehát, a Magyar Műhely stabil szerkesztő- és szerzőgárdával meghonosodott a hazai művészeti életben, s a körötte felnövő (még újabb) nemzedék(ek) számára biztos bázist és publikációs lehetőséget kínál. A kilencvenes években debütáló új generáció (a hatvanas-hetvenes években születettek) az alkotói szabadság légkörében, a formakísér-