Andrási Gábor szerk.: „... fejünkből töröljük ki a regulákat" Kassák Lajos az író, képzőművész, szerkesztő és közszereplő (PIM-Kassák Alapítvány, 2010)

G. Komoróczy Emőke: Kassák aktualitása - szellemének továbbélése az ezredvégi (új)avantgárdban

avantgárd újabb kori „metamorfózisa" (az akcióköltészettől az elvontabb konceptualista konkrét költészetig) az ő munkásságában ment végbe; valójában ő nyitott utat (a hazai mezőnyben) a nyolcvanas-kilencvenes évek jel típusú avantgárdjának kibontakozása felé. A hetvenes-nyolcvanas években debütáló nemzedék már a „jel "-be kódolt üzenettel - és nem nyílt konfrontációval - fejezte ki szembeszegülését a személyiséget uniformizálni kívánó külső (társadalmi, politikai, ízlésbeli) diktátumokkal szemben. Legfőbb értéknek a szellemi autonómiát tekintette, így a művekkel elsősorban az„alattvaló"-lét kiszolgáltatottságára, méltatlanságára irányította a figyelmet. Az évtized arculatát pregnánsan meghatározó művészek - Erdély Miklós mellett és után - érvényt szereztek az új műfajoknak, kifejezésmódnak (a konkrét költészet különféle változatai, valamint a sokrétű happening, performansz „kanonizálásával", a médiumszerep felvállalásával). Felnövekedésükhöz a fórumot a párizsi Magyar Műhely és az újvidéki Új Symposion biztosította; így munkásságuk csakhamar a „világművészet" integráns része lett (mint egykor a Bécsbe emigrált Kassáké és a Ma köréé). A Magyar Műhely korai nyitása a hangköltészet felé (Papp Tibor: Pogány ritmusok, 1965), majd később - folyóiratuk önálló tipografizálásával összefüggésben - a vizualitás előtérbe kerülése bátorítóan hatott mindazok újító törekvéseire, akik számára ez a lap jelentette az orientációs bázist. A Műhely-triásszal mintegy párhuzamosan, rájuk - és a húszas évekbeli Kassákra - figyelve, az Új Symposion szerkesztőségi koncepciójával egybehangzóan, majd azt meghaladva (a Bosch + Bosch csoportot megalakítva) formálták ki a maguk önálló arculatát Ladik Katalin, majd Szkárosi Endre a hangköltészetben, Szombathy Bálint és Tóth Gábor elsősorban a konceptuális - konkrét és vizuális - költészetben. Mind a négyen Kassák-díjasok; saját útjukat járva az évtizedek folyamán beérett életművük, amely - az időben visszatekintve - a 70-es, 80-as évek irodalmának csúcsteljesítményei közé tartozik. Ladik Katalin (1942) versei kezdettől fogva a népi szürrealista költészetből, mitológiai látásmódból táplálkoztak; ugyanakkor előadó-