Andrási Gábor szerk.: „... fejünkből töröljük ki a regulákat" Kassák Lajos az író, képzőművész, szerkesztő és közszereplő (PIM-Kassák Alapítvány, 2010)

G. Komoróczy Emőke: Kassák aktualitása - szellemének továbbélése az ezredvégi (új)avantgárdban

Az 1962-ben Párizsban szerveződött Magyar Műhely s az 1961-ben induló újvidéki Symposion (1965-től Új Symposion) egyértelműen kiállt a kassáki örökség jelentősége mellett. A Magyar Műhely az 1965. decemberi (13.) számát egészében neki szentelte, s kitűnő tanulmányok sorában kínált elméleti alapvetést életműve újraértékeléséhez, szélesebb körű megismertetéséhez. Az újvidéki egyetem Magyar Tanszékén tanító Bori Imre irodalomtörténész könyvei (a Korner Évával közösen jegyzett Kassák irodalma és festészete, 1967; majd a későbbiekben híres-hírhedtté vált - a hazai könyvtárakból eltüntetett -Az avantgárd apostolai - Kassák Lajos és Füst Milán, 1972) korszakfordító jelentőségűek voltak a Kassák-kérdés felvetése és újragondolása tekintetében. Jugoszláviában ugyanis a jóval dinamikusabb, „nyugatiasabb" politikai-gazdasági feltételek között viszonylag szabadabb tér nyílt az avantgárd számára. Itt élő volt a Kassák, Sinkó Ervin, Csuka Zoltán és mások képviselte hagyomány, s a Vajdaságból kapuk nyíltak Belgrád, Zágráb és Ljubljana felé, ahol ekkor már szinte töretlenül virágzott a „nyugatias" avantgárd. A többnyelvű közeg eleve megkönnyítette a különböző ajkú alkotók együttműködését (amire példa az OHO és a Bosch + Bosch csoport tevékenysége; e körben bontakozott ki és vált világszerte ismertté Ladik Katalin és Szombathy Bálint művészete). 1971 novemberében Kassákné Kárpáti Klára létrehozta a Kassák Alapítványt, s Párizsban a Magyar Műhely szerkesztőivel közösen megalapította a Kassák-díjat; kuratóriumi tagnak a Műhely-triász (Bujdosó Alpár-Nagy Pál-Papp Tibor) mellett Schöffer Miklóst kérte fel: ők négyen voltak hivatottak évente odaítélni a díjat a legradikálisabban Kassák Lajos: Képköltemény (Virágok...) In: Kassák Lajos: Világanyám, 1920-21 Bán-Verlag, Wien, 1921