Andrási Gábor szerk.: „... fejünkből töröljük ki a regulákat" Kassák Lajos az író, képzőművész, szerkesztő és közszereplő (PIM-Kassák Alapítvány, 2010)
Kappanyos András: Másodszorra elvész az. első?
figurája a már említett Marcel Duchamp. A dadaizmus különösen azért alkalmas erre a szerepre, mert eredetileg sem volt önálló formanyelve és módszertana, mint például a kubizmusnak vagy a konstruktivizmusnak, sem zárt ideológiai elgondolásai vagy preferált tematikái, mint a futurizmusnak vagy a szürrealizmusnak. Magába olvasztotta a korábbi eredményeket, feltöltötte őket a radikális szubverzió, a polgárpukkasztás energiáival, majd továbbadta a rákövetkező, körülírtabb mozgalmaknak. Saját mozgalmi lendülete - többek közt épp az új mozgalmak, a szürrealizmus és a konstruktivizmus térnyerése révén - megtört, de a fennálló viszonyok ellen forduló düh és kajánság sajátos vegyiiléke továbbra is ihlető erő maradt. Néhány évtizeddel később ez az energia új indíttatást, új célpontokat talált, és természetes gesztussal vette birtokba és fejlesztette tovább a dadaizmus vívmányait. A hatvanas években központi szerepbe került néhány olyan művészi módszer, gesztus és műforma, amely a húszas években az eredeti dadaizmus köreiben bukkant fel, de szokatlansága miatt akkor még periférikus maradt. A neodada azonban már klasszikus elődökkel rendelkezett e tekintetben, tehát módja volt kifejleszteni az assemblage, az akkumuláció, az environment, a performansz, a happening, a ready-made, az autonóm tipográfia, a fónikus költemény, a direkt politikai akció, az utcaszínház módszereit, valamint ezek számos kreatív kombinációját. A neodada végső soron nem volt önálló művészeti mozgalom (ezt a nevet - legalábbis az európai kultúrkörben - a plágiumvád miatt tartósan nem is vállalta volna fel senki), inkább egy gondolkodásés magatartásforma, amely számos irányzaton belül megjelent, a pop-artban és a fluxusban bevallottan és vitathatatlanul 1 3, máshol látensebben, de azért nyilvánvalóan. Erre a jelenlétre paradox módon épp az hívja fel a figyelmet, hogy az immár idős eredeti dadaisták 13. Ben Vautier egyik szövegfestményében meg is nevezi e kontinuitást: „Since Duchamp a cigarette butt will do / Since J. Cage the sound of a fly will do / Since Fluxus nothing will do" - kollázs, akril, papír, 70x100 cm, Statens Museum for Kunst, Koppenhága.
