Andrási Gábor szerk.: „... fejünkből töröljük ki a regulákat" Kassák Lajos az író, képzőművész, szerkesztő és közszereplő (PIM-Kassák Alapítvány, 2010)

Kappanyos András: Másodszorra elvész az. első?

Kappanyos András Másodszorra elvész az első? A „klasszikus" avantgárd és a neoavantgárd közötti kontinuitás kérdéséhez A jelen előadás alapja egy vitaszituáció. 2008-as avantgárdkönyvemben egy kiáltvány jellegű szöveget bocsátottam közre arról, hogy milyen módon képzelném el az avantgárdkutatás jövőjét.

1 Ez a szöveg listaszerűen felsorolta a magyar avantgárdkutatás néhány olyan, érdemi megvitatás nélkül adottnak vett, megülepedett tételét, amelyek véleményem szerint a továbbgondolkodás, a mélyebb megértés útjában állnak. A felsorolásban szereplő, tévhitként megbélyegzett gondolkodási automatizmusok egyike az volt, hogy nem veszünk tudomást a tízes-húszas évek klasszikusnak is nevezett avantgárdja és a hetvenes-nyolcvanas évek neoavantgárdja közötti kontinuitásról. Megtisztelő recenziójában Deréky Pál külön részt szentelt ennek a kiáltványnak, amelyet egészében véve egyetértéssel fogadott, de kételyét fejezte ki a Kassák-féle avantgárd és a neoavantgárd között feltételezett kontinuitás tekintetében.

2 A vitakérdés tehát esszenciális formában így hangzik: van-e kontinuitás a huszadik század első és utolsó harmadában folytatott avantgárd tevékenység között, különös tekintettel arra, hogy a középső harmadában ilyesminek vajmi kevés nyomát találni. Ha a válasz keresését azzal kezdjük, hogy saját történészi pozícióinkat vizsgáljuk meg, akkor meglehet, hogy a kérdésből a voltaképpeni vita 1. Tánc az élen. Ötletek az avantgárdról. Balassi Kiadó, 2008 (Opus, új sorozat, 11.), 163. 2. Deréky Pál: Magyar avantgárd irodalom. Buksz, 2008. tél, 320.