Andrási Gábor szerk.: „... fejünkből töröljük ki a regulákat" Kassák Lajos az író, képzőművész, szerkesztő és közszereplő (PIM-Kassák Alapítvány, 2010)

Imre Györgyi: Meghitt idegenek

kevéssé ismert irányzatokat, összefogja a XX. századi absztrakció folyamatosságát, közzéteszi kronológiáját, bibliográfiáját és - illusztrációi révén is - egyúttal az amerikai és az európai absztrakció, az action painting és a geometrikus absztrakció konvergenciájára fókuszál. Mindazonáltal Ragon a háború utáni új helyzetet az art brutből eredeztette. Mindenekelőtt azonban a Bauhaus jelentőségét emelte ki, amelyet az anyag-kompozícióépítészet összefüggéseivel foglalkozó Moholy-Nagy László (1895-1946) költöztetett át Chicagóba. Az absztrakt művészet elevenségét hirdette az absztrakt művészetet akademizáló tendenciákkal szemben. Ragon a franciaországi magyarok közül az Új Párizsi Iskolában kiemelte Pán Márta erotikus absztrakcióját és Étienne Hajdú munkásságát, Vasarely és Schöffer nevét is több helyen megemlítve. Michel Seuphor visszaemlékezése szerint az absztrakt expresszionizmus tízéves egyeduralma után, először 1960 tavaszán vált újra nyilvánvalóvá a konstruktív és geometrikus művészet elevensége a New York-i Chalette Galériában megrendezett Construction and Geometry in Painting (Konstrukció és geometria a festészetben) című kiállításon. A kiállítás előkészítése idején, 1959-ben ötvenegy éves Vasarely mint ifjabb kolléga a Mestert, az absztrakt művészet folyamatossága jegyében meghívta a hetvenkét éves Kassák Lajost, a dadaizmus, az aktivizmus, az újgeometrikus művészet, a konstruktivista festészet magyar pionírját a párizsi Denise René Galériába, kiállítani. Vele egy időben, a galéria másik szintjén Vasarely mutatta be munkáit. Kassák mint „az eredet" és Vasarely Lucien Hervé: Kassák Lajos Párizsban, 1963. március, 240x181 mm, Kassák Múzeum, Itsz.: KM-F. 83.14.