Andrási Gábor szerk.: „... fejünkből töröljük ki a regulákat" Kassák Lajos az író, képzőművész, szerkesztő és közszereplő (PIM-Kassák Alapítvány, 2010)

Sasvári Edit: „A mi kultúránk nem lehet más itthon, mint külföldön"

küld nekünk, abban az értelemben, hogy ezek a művek a szabadság szimbólumai. De a művészi teljesítmény?"

3

6 A kritikát M. R. jegyzi, ez a monogram pedig minden kétséget kizáróan Michel Ragon kritikust és elméletírót fedi, aki az ötvenes évekbeli francia és a holland informel festészet szószólója volt. Ezt a véleményt sem túlértékelni, sem alábecsülni nem szeretném. Végül hadd idézzek a szöveg elejéről egy passzust: „A szereplők nem egy nyelvet beszéltek, nem egy súlycsoportba tartoztak, és gyakorlatilag közös érdekük sem volt. Nem csoda, hogy az 1960-as párizsi Kassák-kiállítás olyan zavaros és suta ügy lett, mint amilyen." Van-e a történetnek akkor tanulsága? Igen, van. Mégpedig az, hogy minden zavarosság és sutaság, betegség és öregség, akadályoztatás és packázás ellenére ennek az ügynek nem Aczél György a főszereplője, és nem Denise René, nem a kultúrpolitika és nem a csillogó Párizs, hanem egész egyszerűen és egyértelműen Kassák Lajos. 36. M. R.: Louis Kassak (Galerie Denise René), Cimaise N° 48, 1960. 4-5-6., 90. (Ezúton köszönöm meg Cserba Júliának, hogy a cikket rendelkezésemre bocsátotta.)