Andrási Gábor szerk.: „... fejünkből töröljük ki a regulákat" Kassák Lajos az író, képzőművész, szerkesztő és közszereplő (PIM-Kassák Alapítvány, 2010)
Sasvári Edit: „A mi kultúránk nem lehet más itthon, mint külföldön"
Tökéletesen tisztában volt azzal is, hogy Kassák Nyugatra „exportképes" itthon viszont teljességgel szalonképtelen. Mindezzel tehát sokkal többet követett el egy egyszerű fegyelmi vétségnél. Tettével akaratlanul rámutatott egy ellentmondásra, és azt a látszatot keltette a kultúra irányítóinak szemében, hogy Magyarországon kétféle - egy itthonra szóló és egy külföldre használatos - művészetpolitika lenne. Pogány egész eljárása azt mutatja, hogy ő maga eleve kettős mércével látta a világot: egyrészt Kassák nem művész, másrészt Kassák nagy művész. Ennek a skizofrén állapotnak mindenképpen elejét akarta venni a kulturális felsővezetés, mert a hazai művészkörökben is érzékelhető volt a feszültség, hogy itthon tiltják a nonfiguratív művészetet, de az absztrakt Kassák munkáinak külföldre zöld utat engednek. 2 5 (Néhány év múlva azonban már bizonyíthatóan ez a kétarcúság - skizofrén állapot - jellemezte a magyar képzőművészeti kultúrpolitikát.) Az ügyben a kulturális vezetéssel ellentétes álláspontot képviselt a Külügyminisztérium és a párizsi magyar nagykövet is. Rájuk sokkal nagyobb nyomás nehezedett, ugyanis a megnyitó kisebbfajta demonstrációba fulladt, mivel a megjelent közel háromszáz vendég botránynak tartotta a magyar vezetés eljárását. 2 6 A Magyarok Világszövetségének kiadványában, a külföldön élő magyaroknak szóló Magyar Hírekben dicsérő kritika jelent meg a kiállításról, a párizsi magyar követ pedig elvtelenségnek nevezte 2 a Kassákkal szembeni eljárást. „Hogyan lehet 25. Zala Tibor (MSZM P Kulturális Alosztály) feljegyzése Szecsődi elvtársnak Kassák párizsi kiállítása és katalógusa ügyében, 1960.1.27., MOLXIX-I-4-aaa 17.do.l960-43. doboz. 26. ,,[...] az egész kiállítás ügye - így ahogy létrejött - elhibázott és káros. Ha illetékes szervek előzőleg kikérik a véleményünket, akkor minden bizonnyal azt mondtuk volna, hogy használjuk fel Kassák személyi hitelét és népszerűségét, mutassuk meg a világnak, hogy nálunk otthon még ilyen is van - szemben a bennünket érő rágalmak százaival, amelyek diktatórikus művészetpolitikánkat kifogásolják. Ha ilyen (és nem felemás) keretet adunk ennek a kiállításnak, bizonyosak lehettünk volna a sikerben. Mindamellett ez egy jottányit sem vont volna le szocialista-realista törekvéseink és szemléletünk erejéből." A párizsi magyar követ beszámolója dr. Sík Endre külügyminiszternek Kassák Lajos kiállításáról, Párizs, 1960. február 11. MOL XIX-J-4-45-64- Franciaország-1960-32. doboz. 27. „[...] a művész nem jöhetett ki. Maga helyett bocsánatkérő levelet küldött, melyben betegségére hivatkozik, és kéri barátait, hogy értesítsék a részéről oly nagy izgalommal várt megnyitó
