Maróti István szerk.: Imátlan ima. Kortársak Devecseri Gábor emlékére (Budapest, 2001)

Az Olümposz bűvöletében - VASY GÉZA: Szubjektív verselemzés

Az éveké, melyek sürűdve szálltak s az egyetem kopott faragott padján vertek végre sátrat: Achilleus háborog, de közben lantot penget: régiekről zeng régi éneket, leomlik Trója, harcisátor eldől, de él tovább a tett, s elér az ifjúhoz, benépesíti színekkel tág egét, munkára hívja, míg elé teríti lomb- és víz-szőnyegét, szárnyas öröm neki az ujja végén magyarrá forduló pajzs, sziklacsúcs, egyszemű szörny, fehér fény, ívelt, öblös hajó, melyen vitorla duzzad, a hajó-orr ősz hab közt barna folt, s míg megy, gerincét csapdosva a bíbor hullám fel-felsikolt. Innen jön az a szél, tavaszi reggel, mikor vége felé közeleg munkám, jön szép üzenettel: az ifjúságomé! Ráismerek orrommal és tüdőmmel. Izmos fiatalok! kik új útnak most vágtok friss erővel, tirátok gondolok s a vers-habok borszín ösvénye hosszán köszöntöm az időt, mely a tiétek - és ma reggel hozzám látogatóba jött. A körülményeket és a költőt nem ismerő olvasó aligha gondolná, hogy ez a mű éppen 1952-ben keletkezett. Aki pedig tudja, hogy a magyar történelem egyik legsötétebb esztendeje ez, az leginkább azon csodálkozhat, hogy honnét ez a töretlen életbizalom. Mi indokolja egy nagy munka befejezésének közeledé-