Maróti István szerk.: Imátlan ima. Kortársak Devecseri Gábor emlékére (Budapest, 2001)

Az Olümposz bűvöletében - DEVECSERI GÁBOR: Levél Vas Istvánhoz

Mert súlytalanul lebegő volt Chapman íliász-a is. Lebegésben tükre Homérosznak; oly sok másban azonban olyannyira nem, hogy lebegése, költőisége, áhítata, magas és beváltott igénye mind csak arra volt alkalmas, hogy ámulatba ejtse kortársait, sokkal később Keats-et és minket is, még ma is, arra azonban már nem volt alkalmas, hogy más másféle angol Homéroszt ne tudott volna érvényesíteni. Sőt, kellett, hogy érvényesítsen, próbált is érvényesíteni - Pope. Az angolok ma is igen büszkék az ő Homéroszára, amelyre azonban még inkább alkalmazható (második felén az erős hangsúllyal) Ezra Pound-nak Chapman egyik Homérosz-részletéről tett megállapítása. „Ragyogó, de ragyogóan homérosziatlan." Vagyis: Chapman is, Pope is költők voltak, vérbeli költők, nemcsak a filológia felől közelítették meg a költészetet, de egyikük Llomérosz-ihlette alkotását sem lehet végképp a maguk hazája Homérosza gyanánt érvényesnek elfogadni. Művük: az ő koruk és ezen belül a maguk ízlése által meghatározott Homérosz-impresszió lerögzítése. Ha Homérosz magyarul „Számodra így érvényes", a fordítás „lebegése" és „bravúrja" folytán, ennek nagyon-nagyon örülök, de lelkiismeret-furdalás nélkül csak akkor tudok az érvényességről szóló megállapítással (vagy egyéni vallomással) megelégedetten - s köszönettel - egyetérteni, ha meggyőződésem, hogy a fordítás nemcsak ihletett variációja, hanem - amennyire csak lehetséges - tükörképe is az eredetinek. Erre törekedtem. S úgy érzem: pontosan olyan mértékig nyerhettem el az olvasók, a költőtársak tetszését, és a Te tetszésedet is, amilyen mértékig e tükörkép-átadás (melynek csak egyik, de nélkülözhetetlen feltétele a formai hűség) sikerült nekem. Az érvényesség ugyanis nem egyéni ízlés, még csak nem is pusztán a tetszés dolga. Tárgyi ismérvei vannak. Homérosz művéről kívánok képet, még inkább: Homérosz művének képét kívánom, nem pedig valamely ráemlékeztető, de más, bármilyen szép, képet. Tetszeni az utóbbi is tetszhetik. Érvényes csak az előbbi lehet. Ezt az érvényességet célul kitűzni elsősorban a költő-fordítók feladata - és gyönyörűsége. Hiszen Magad is ezt tűzted Magad elé, ezt érted is el Villonodban, az után, hogy az egyébként tehetséges Faludy Györgynek felhígított Villona oly nagyon népszerű lett. Tóth Árpáddal, Szabó Lőrinccel, József Attilával együtt, a legköltőbb költőkkel együtt tehát, az érvényes, a mindenki számára érvényes magyar Villon létrehozásán munkálkodtál. Igen nagy formai fegyelemmel. Vajon e formai fegyelem, mindegyiktek költői erejéhez csak hozzájárult, vagy része volt annak? Én azt hiszem: sokkal inkább része volt, elvá-