Maróti István szerk.: Imátlan ima. Kortársak Devecseri Gábor emlékére (Budapest, 2001)

A boldog költő - LAKATOS ISTVÁN: Devecseri üzenete

Neki köszönhetem, hogy nem kellett évtizedig vagy tovább várakoznom, hogy a körülményekhez képest feltűnően hamar, 1962 elején az olvasók aszta­lára kerülhetett Aeneisem. Nevemet nem volt szokás említeni még. A munkát Gábor, mindenkit megelőzve, kolumnás, lelkes cikkben üdvözölte - merte üd­vözölni pontosabban. Harcai története barátjáért, szakmatársáért külön történet. Villanásnyi emlékemet idézem föl még róla. - Pista, most ment haza Klári - fordult hozzám halálos ágyán Gábor. - El­feledtem említeni, hozza be holnapra Karinthy verseit. Tudom, te is nagy köl­tőnek tartod, megvan polcodon az Üzenet a palackban. Add kölcsön, hozd ma­gaddal délelőtt. Bevittem a kórházba Gabinak a könyvet, három hét múlva kaptam vissza. Aztán Gábor meghalt; a sok megemlékezés egyikét én írtam. Barátai talál­gatták, gyanította-e, hogy állapota reménytelen. Sejtette-e, mi az a betegség, amellyel úgy birkózott háromnegyed évig, hogy ott maradt kiterítve a küzdőté­ren, mégis ő győzött. Az emberélet útjának felén egy nagy sötét erdő jutott belém: a születő halálnak tudata. Sok ágbogáual, árnyával növekszik; ... így kezdődik egyik utolsó és talán legszebb, legtöbbet elemzett verse. Mint bol­dog ember, mint mindig reménykedő beteg, dehogy fogta fel, milyen kór emész­ti, költőként ellenben, legérzékenyebb ösztöneivel igenis tudta - vélték többen is az Erdő olvastakor. Mi más lehetne az a szervezetbe jutott, ágbogosan növekvő erdő, mint a sejtburjánzás néven nevezni tilos rémalakja? A kisebbség úgy gon­dolta, valószínűbb, hogy tisztában volt betegsége természetével, de szeretteit nem akarta szomorítani vele, hogy észrevegyék: felismerte, miről hallgatnak körülöt­te. Én azt jegyeztem meg, pillanatig se kétlem, Gábor tudott mindent. Nem vitaképp, írásomra visszatért azonban Karinthy Ferenc. Bonyolultabb a dolog - fejtegette. - Azt hiszi, egyszerre tudta s nem tudta, egyszerre akarta s nem akarta tudomásul venni, mi fenyegeti. Nekem Gábor hangsúlyai mást sugalltak. Emberismeretem is. Mégse válaszoltam - efféle megérzés nem bizonyíték. Sok év telt el a temetés óta. Egy este leemeltem polcomról az Üzenet a pa­lackban kötetet. Rég olvastam Karinthy-verseket. A Mindszenti litánia margóján halvány ceruzajeleket vettem észre. Ki firkálhatott bele Karinthymba? Magam

Next

/
Thumbnails
Contents